Jelenlegi hely
Szégyellje-é magát a Népszabadság?
2012. július 31. 11.45 | zoldi.laszlo
Az amúgy aranyos, sugárzó mosolyú Trixi tegnap majdhogynem ráborította az asztalt az ország legtekintélyesebb napilapjára. A közösségi oldalon Szégyen címmel azt rótta föl neki, hogy július 28-án nem ünnepelte meg Bodor Pál 82. születésnapját. Ezért aztán jobb híján ő írt néhány sort az újság digitális változatába, érzelmes szövege azonban gyorsabban pergett le a NOL-on, mint lottószámok a sorsoláson. (A technikai műveletet összefoglaló hasonlat tőlem származik, a gondolat tőle.) Vajon igaza van-e Trixinek?
Ő egyike azoknak a rajongóknak, akik nélkül a szellemi élet talán nem is működne. Rajongás tárgyául Bodor Pált választotta, aki szép kort élt meg, igaz, hogy néhány nappal ezelőtt szeretteivel nem kerek évfordulót ünnepelt. Ebből származik a sajtókörökben járatlan rajongó félreértése. Nálunk ugyanis, Magyarországon az a szerkesztőségi hagyomány alakult ki, hogy csupán a kerek évfordulók alkalmából köszöntjük nyilvánosan az ünnepeltet. A hatvanadikon nem általános, éppen csak illendő, a hetvenediken annál inkább szokás, a hetvenötödik is tiszteletbeli kerek szám, elvégre háromnegyed évszázad, a nyolcvanadik pedig alkalmat teremt az életmű áttekintésére - két évvel ezelőtt Bodor Pál, a magyar újságírás nesztora is megkapta a figyelem rá irányuló sorait.
Erdélyben, ahonnan a múlt század nyolcvanas éveiben érkezett hozzánk, más sajtóhagyomány alakult ki. Ott „csak” másfélmillió magyar él, és erősebb az összetartozás tudata, következésképpen a szerkesztőségek hajlamosabbak nyilvánosan szóba hozni a kiemelkedő személyiségek ötvenedik, hatvanadik, sőt olykor még a hatvanötödik születésnapját is. De a nyolcvankettedik ott sem tartozik a közügyek tartományába, elintézik egy kedves hangú magánlevéllel.
Ráadásul, ahogy elnézem, az utóbbi két-három évben a Népszabadság születésnapi gyakorlata megszigorodott. A hír rovatba szorították, és egy-egy cikk inkább szűkszavú, tényközpontú közleményre hasonlít, mint szubjektív eszmefuttatásra. E változtatásról lehetne vitatkozni, persze, mégis azt hiszem, hogy jobban tesszük, ha tudomásul vesszük a szerkesztőség felelős döntését. Ha hajdani főmunkatársának, Bodor Pálnak a 82. születésnapja alkalmából küldött egy magánlevelet, akkor bizony Trixinek nagyon nincs igaza. Ha nem küldött, akkor sincs, bár nem szép a Népszabadságtól, hogy elfeledkezett az évfordulóról.
