Jelenlegi hely
A második nyilvánosság
2012. augusztus 1. 13.05 | zoldi.laszlo
A mai Népszabadság legérdekesebb cikkét Doros Judit írta, az észak-magyarországi tudósító. A történet ismerős, sok újság szellőztette meg. Az egyik mezőkövesdi iskolát az önkormányzat átadta a katolikus egyháznak, és bár az új gazda vállalta, hogy mindenkit átvesz a tantestületből, a fideszes polgármester bizalmi embere, az iskolaigazgató kirúgott két tanárt, akik valamilyen szálon kötődnek a szocialistákhoz. Újdonság a cikkben, hogy a szerző bemutatja, miként szervezkednek az ellenerők.
Nyilvánvaló, hogy az önkormányzati médiumok nem alkalmasak a tiltakozásra. Sosem voltak azok, a mindenkori polgármester igyekezett magáévá tenni a helyi rádiót, televíziót, újságot és pláne a polgármesteri hivatal honlapját. A legutóbbi két esztendő fejleménye, hogy debreceni mintára - kitalálója Kósa Lajos polgármester volt, kivitelezője pedig Kovács Zoltán kommunikációs tanácsnok, jelenleg a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár - az elsárgult országban létrehozták az úgynevezett médiaholdingot. A megyei lapok tanúsága szerint egyre több településen veszik egy kalap alá az önkormányzati médiumokat. Az önkormányzati cégektől begyűjtött információkat a polgármesteri hivatal erre a célra tartott munkatársa osztja el közöttük. Ráadásul azt is megszabja, hogy azok a szerkesztőségek, amelyek kívül esnek a polgármester fennhatóságán, milyen sorrendben kapják az információkat.
Az első, hivatalos nyilvánossággal szembeforduló második nyilvánosságról néhány hónapja olvastam, egy szakdolgozatban. Szerzője egy Mezőkövesdhez közeli kisvárosban él, és azt elemezte, hogy az ottani, szintén fideszes polgármester ellenőrizte zárt nyilvánossággal szemben miként nyitott teret egy elégedetlenkedő polgár - a Facebook üzenőfalán. Kezdetben csak kevesen olvasták a bejegyzéseit, mára azonban eljutottak oda, hogy a hatezer lakosú mezővárosból mintegy kétezren látogatják a közösségi oldalt. Doros Judit arról számol be, hogy lényegében ugyanez megy végbe Mezőkövesden is.
A csaknem 17 ezer lakosból ezerötszázan csatlakoztak a két kirúgott tanárért harcoló Facebook-csoporthoz. Nem egészen tíz százalék, mégse becsülném le az alternatív nyilvánosságban rejlő lehetőségeket. Egyre inkább az a benyomásom, hogy a digitális portálok korában nem is olyan könnyű totális ellenőrzés alá vonni a nyilvánosság eszközeit. Például a mezőkövesdi kistérségben van még remény.
