KulturSzalon

 

Ezek szerint nem tartozom honunkban az értelmesebb népséghez. Július 18-án a hazai sajtóban ugyanis egyedül én írtam Kertész Ákos születésnapjáról. Körülbelül azt, amit most, két héttel később Andrassew Iván a nyilvánosságnak szánt naplójában megfogalmazott. A különbség csak az, hogy a baloldali sajtó „feledékenységére” is kitértem. Igazán sajnálom, hogy Iván nem olvassa a Médianapló című rovatomat, ezt azonban nem vehetem zokon tőle. Legföljebb annyit tehetek, hogy ha legközelebb összefutunk, megkérdezem, vajon a blogjaink beleférnek-e a ’hazai sajtó’ fogalomkörébe. Mellesleg az enyém tíz és fél éves, a 3867. széljegyzetnél tart, és az utolsó mért hónapban 18296 kattintást könyvelhetett el.

 

Mindez magánügy, persze. Van viszont egy ellentmondás, amely a közre tartozik, legalábbis a köznek ama részére, amelynek tagjai a második nyilvánosságból is tájékozódnak. Eltűnődtem azon, vajon kinek is szólhat Iván jogos szemrehányása. Arra jutottam, hogy leginkább a Népszavának, amelynek állandó publicistája volt Kertész Ákos (bár ama cikke, amely miatt ki kellett vándorolnia, az Amerikai Népszavában jelent meg). De ha a legtöbb publicisztikája a magyarországi baloldal legpatinásabb lapjában látott napvilágot, vajon a Népszavának nem kellett volna köszöntenie őt a nyolcvanadik születésnapján?

 

Kérdezem ezt a Népszava publicisztikai rovatának vezetőjétől, Andrassew Ivántól. Vajon nem az ő dolga lett volna július 18-án lapja hasábjain szembenézni (vagy szembenézetni) egy száműzött író életművével? Talán megfeledkezett Kertész Ákos születésnapjáról? Vagy nem feledkezett meg, hanem valaki lebeszélte a mérlegelő cikkről? Esetleg két Andrassew Iván van? Az egyik rovatot szerkeszt, és nem tartja fontosnak, hogy Kertész Ákos közírásai szóba kerüljenek a megjelenési helyükön? A másik pedig magánblogot működtet, és kárhoztatja a hazai sajtó viselkedését Kertész Ákos ügyében? Megtisztelne, ha feloldaná a nyilvánvaló ellentmondást.