Jelenlegi hely
Csöpögtessünk-e mézet a nemzet kávéjába?
2012. augusztus 8. 12.41 | zoldi.laszlo
Legalábbis számomra váratlanul élénk vita kerekedett a tegnapi médianaplóból, huszonhat hozzászólás jelent meg a Facebook üzenőfalán. A közszolgálati médiumok révén közvetített olimpia ürügyén két álláspont rajzolódott ki. Az egyik szerint, ha valamelyik magyar versenyző éppen aranyra tesz szert, akkor nem érdemes szóba hozni a múlt árnyait, például a kínos dopping-eseteket. A másik szerint viszont a tájékoztatás nem szándék kérdése, hanem szakmai kötelesség.
Az utóbbit magam is vallom, de azzal finomítanám, hogy nem kell kéjelegni a pikáns részletekben, a tudósítónak azonban illene tényszerűen utalni az előzményekre. elvégre nem föltétlenül az a dolga, hogy lelkesedjen, hanem hogy tájékoztasson. Egyébként nálunk a Mi az újságíró feladata? kérdésnek idestova két évtizedes múltja van. Amikor a közvélemény előtt rosszul állt az Antal-kormány szénája, a miniszterelnök egyetemi évfolyamtársát és barátját, Katona Tamást nevezte ki kommunikációs ügyekkel foglalkozó államtitkárrá. A hivatali pozícióba helyezett történész pedig ezt találta mondani az újságírókról: „Minden reggel egy csepp mézet kell csepegtetniük a nemzet kávéjába.” (Népszabadság, 1993. október 16.) Ebből a mondatból minden kiolvasható. amit a nemzeti érzésre építő állam elvár a nyilvánosság képviselőitől. A jelenlegi kormány még piros-fehér-zöld pántlikát is kötne az újságírók szavaira.
A visszafogottabb felfogást vallja Baló György. Aligha véletlen, hogy a magyar közszolgálatiság egyik leghitelesebb képviselője szintén a rendszerváltás utáni első kormányra mutat vissza, amikor Antall Józsefről szólván kifejtette: „Kénytelen voltam elmagyarázni a kormányfőnek, hogy a médiának nem az a dolga, hogy érzelmeket mutasson, hanem az, hogy tájékoztasson.” (Heti Válasz, 2007. április 12.) Bár a szikárabb, angolszász gyakorlatnak kevés hagyománya alakult ki a magyarországi médiában, a külföldi sajtóbefektetők érkeztével fölerősödött a tájékoztató jelleg, leginkább a kereskedelmi médiumokban. A közszolgálatiak sosem kerültek ki a mindenkori kormány ellenőrzése alól, legföljebb a szociálliberálisok kevésbé igényelték az újságírók lihegését.
Ha egyetértenék is az olimpiáról tudósítók mézédes módszerével, azt még elviselném, hogy a ritka arany bűvöletében lelkesednek. Az viszont már zavar, hogy ráadásul lelkesíteni is akarnak. Ez tényleg nem az ő dolguk, ők ugyanis nem propagandisták - az egy másik szakma.
