KulturSzalon

Esténként az RTL Klub híradóját nézem. Benne dolgozik a talán legtehetségesebb tanítványom. A látványának nem mindig örülök, mert mostanában mintha a kelleténél részletesebben lopná be magát az egyperces tudósításokba. (Hja, a mutatós nők hiúsága.) S miközben végigsimogatja a nyíregyházi állatkert teljes állományát, azzal mentegetem magamban, bizonyára ezt kérik tőle, elvégre a híradó végén jól hatnak a kisállatok és a nagyvadak.
 
De ismerem Nagy Zsófi másik arcát is. Amíg volt hová írnia, azt fogalmazta meg, ami kimaradt a tudósításokból. A hiányérzetét írta bele a CzeNaSav diákblogba, amelyben ő volt a Na. Amikor viszont megszűnt a digitális fórum, új kihívást keresett. Összeállt hasonlóképpen hiányérzettel küszködő tévésekkel, és első filmjük a bükki erdőségbe kitelepült párról mindjárt egymillió forintos díjat nyert. Most néztem meg a következő vállalkozását. Alig tízperces, és a címe korántsem feltűnő (Két utca - Egy motoros korlátai). Operatőre Géresi Attila, aki - ha jól sejtem - ama bizonyos állatkerti tudósításokat kamerázta, és szempillantásokból is megértik egymást.
 
Ezúttal Zsófi kivágta magát a filmből, és maga helyett olyan főszereplőt választott, aki ráadásul még kásásan is beszél, ezért feliratozni kellett. A negyven körüli férfi beteg (Multiple Sclerosis), lelassult a beszéde, szétesett a mozgása, és évek óta csak azt a két utcát látja, ahová robogójával - óránként nyolc kilométeres sebességgel - eljut. A tudata viszont ép, talán ez a tragédiája. Azt olvastam, hogy az MS elviselhető, ha szeretetbe burkolják, de elviselhetetlen, ha stresszbe torkollik. Zsófi épp azt érzékelteti, hogy a hajdan jókedvű, családos ember körül megritkult a levegő. Hogyan szabadult meg tőle a felesége, miként szakadnak le róla a gyerekei, hogyan kényszerült vissza öregedő szüleihez, miként tengődik kegyelemkenyéren?
 
Zsófi nemcsak kommunikáció szakon végzett a főiskolán, hanem magyar irodalmat is tanult. Tudja, hogy dráma akkor szikrázik fel a tudatunkban, ha féligazságok ütköznek előttünk - a színpadon, a mozivásznon vagy a képernyőn. S bár nem szerepelteti az asszonyt, az a benyomásom, hogy megérti az ő féligazságát is. Ha a hasznavehetetlen férjével maradt volna, talán meghosszabbítja, és biztosan megkönnyíti az életét. De vajon viszonylag fiatalon és életerősen vállaljon-é ekkora áldozatot? Ezen is eltűnődöm, ahogy kikerekedik a valószínűleg szintén pályázatra készült és szerintem díjgyanús film.