KulturSzalon

 

Megkérdezem majd a cég magyarországi leányvállalatánál dolgozó kutatási igazgatót, Závecz Tibort, hogy vannak-e hazai elágazásai az európai felmérésnek - addig is tűnődöm az alapösszefüggésen. Különösen ama bizonyos 83 százalék izgat. Elvégre már-már közhely, hogy a mai fiatalok előnyben részesítik a képi kultúrát. Bár éppenséggel olvasásnak számít az is, ha a nyomtatott sajtó helyett az interneten tájékozódnak. De legalábbis a nyugat-európai fiatalok esetében abból indulhatunk ki, hogy az újságokat sem hanyagolják el. Idestova tíz éve foglalkozom az olvasásra nevelési mozgalmakkal, és a helyzet érzékeltetésére hadd említsek néhány figyelemre méltó fejleményt. 

 

A szomszédos Ausztriában évente százezer diák vesz részt a ZIS (Zeitung in der Schule) akcióban, amelyet az oktatási minisztérium és egy külföldi tulajdonban lévő papírgyár támogat. A Német Szövetségi Köztársaság legnagyobb tartományában, a 17 milliós Északrajna-Vesztfáliában egy magáncég, a helyi lapokat kiadó és nálunk is jelen lévő WAZ (Westdeutsche Allgemeine Zeitung) és az oktatási minisztérium pénzeli a ZEUS (Zeitung und Schule) mozgalmat. Ennek nyomán a Ruhr-vidéken már több százezer diák kapott rá az olvasásra. Franciaországban az állam fizet elő újságokra a diákoknak és a pályakezdő értelmiségieknek, Olaszországban ugyancsak az állami költségvetésből forgat újságot másfél millió egyetemista.

 

Ahány ország, annyi változat. A lényeg mégis ugyanaz: az állam fölismerte az újságolvasásban rejlő lehetőségeket. Az eredmény nem is annyira meglepő: akik diákkorukban részt vettek valamelyik olvasásra nevelési mozgalomban, azoknak a kétharmada felnőtt korában újságokra fizet elő. Akik viszont nem vettek részt az egyre átütőbb erejű akciókban, azoknak csak az egyharmada. A különbség korántsem csekély - itt, Magyarországon „élvezzük” is a hatását. Az utóbbi két évtizedben az országos napilapok elveszítették a példányszámuk kétharmadát. A megyeiek „csak” az egyharmadát.