KulturSzalon

 

Elismerem, hogy kétesélyes a fölfedező akció. Ha a helybéli újságírók nekidurálják magukat, és firtatják az ellentmondásokat, akkor megnövelhetik az újság példányszámát, egyúttal azonban meg is sérthetik a lokálpatrióták érzékenységét. Elvégre az országos lapok címoldalára került, nagydarab fiatalember köztük jár, az utcasarkon leáll velük beszélgetni, ráadásul ismerik a családi viszonyait, esetleg még a titkát is. Találok tehát mentő körülményeket egy olyan újság számára, amely a megyei napilapok mezőnyében a jobbak közé sorolható. Mégis hadd feszegessek három ellentmondást, amelyek révén a holtpontról talán ki lehetett volna mozdítani az elhallgatásokkal, tagadásokkal és mellébeszélésekkel tarkított Fazekas-ügyet.

 

A meggyanúsított dobóatléta azt üzente az ügyvédjén keresztül, hogy ő nem kapott értesítést a pozitív doppingleletről, ezért változatlanul készül a londoni olimpiára. De ha kitart amellett, hogy hivatalosan elfelejtették értesíteni a leleplezésről, vajon miért kéri a B-próbát, amely vagy megerősíti, vagy megcáfolja a doppingvádat? Azt is megkérdeztem volna, mondjuk, a Magyar Olimpiai Bizottság vezetőitől: ha nem a szombathelyi diszkoszvető az, aki az olimpiára készülő kilenc A-szintes atléta közül fennakadt a szűrőn, vajon kire illik az a megfogalmazás, hogy volt már korábban dopping-ügye. Ha ugyanis különböző okok miatt nem adják - vagy adhatják - ki a rajtakapott élsportoló nevét, akkor óhatatlanul a többi nyolcat hozzák kedvezőtlen helyzetbe a nyilvánosság előtt. 

 

A szombathelyi újságírók helyében nyomába erednék egy jelenségnek is, amely címlapokkal, garantáltan nagy példányszámmal és országos figyelemmel kecsegtetné a szerkesztőséget. Vajon mivel magyarázható, hogy 1995 óta az úgynevezett szombathelyi dobóiskolából doppingolásért tiltották el Gécsek Tibort, Divós Katalint, Annus Adriánt és Fazekas Róbertet? Lehet, hogy még ki is hagytam valakit? Ezt nálam bizonyára jobban tudják a helybéli sportújságírók - kár, hogy nem írják meg.