Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
A nyelvi korrupció
2012. szeptember 24. 12.03 | zoldi.laszlo
Van egy új blog, amelyet érdemes figyelemmel kísérni. Katharszisz a neve, ami nemcsak megtisztulást jelent a szó fennkölt értelmében. Aki járt már Görögországban, tapasztalhatta, hogy a pucerájok fölött is ez a kifejezés díszeleg. Az első néhány bejegyzés olvastán az a benyomásom, hogy az újságíró-blogger Domokos Lajos a köznapi értelmezést is számításba veszi. Egyik gondolatmenetében például a mindennapjainkat átszövő nyelvi korrupcióról tűnődik.
Emlékeztet arra, hogy a BBC tekintélyes műsorvezetője, a walesi John Humphrys 2004-ben leteremtette az akkori miniszterelnököt, Tony Blairt, mondván: olyan szavakat honosít meg a médiában, amelyek az ellenkezőjét jelentik annak, amit csinál. Ezután Domokos Lajos felsorolja Orbán Viktor nyelvi vétkeit, és azt firtatja, hogy miként is kell érteni a miniszterelnök legutóbbi beszédét. Okfejtésének mottója: „Egyetlen terület sincs, amit ne igázott volna le az újmagyar beszéddel is a hatalom.” (Blogspot.com, szeptember 21.)
Azért késztet továbbgondolásra az eszmefuttatása, mert a nyelvi korrupciót - helyesen - nem egyik vagy másik politikai oldalnak tulajdonítja. Blair magyar követője, Gyurcsány Ferenc is hétről hétre új szavakat dobott be, ezek a programok és pontok azonban nem szivárogtak le a köztudatba, mert az a közvetítő rendszer, amelyet médiának nevezünk, nem vette komolyan a miniszterelnök látomásait. Még a hozzá közelebb álló médiumok is csak tessék-lássék sorolták föl az éppen „aktuális” szóleleményeket, a nyelvi korrupció tehát nem valósulhatott meg.
Ahhoz ugyanis, hogy megvalósulhasson, két feltételre lett volna szükség. Az egyik olyan médiabirodalom, amelyben csak a központi akarat érvényesülhet, és egy-egy miniszterelnöki kifejezés végighullámzik a kormánypárti médián. A másik pedig a lejbzsurnaliszták tömege, akik jobb meggyőződésük ellenére szajkózzák az „illetékes” helyen kitalált szavakat. Sajtótörténész lévén nem vonom kétségbe, hogy a baloldali újságírók közül is sokan gyakorolták a lejbzsurnalizmust egy olyan korszakban, amikor az első feltétel adott volt. Mire azonban Gyurcsány Ferenc hatalomra került, a legtöbbjük kigyógyult ebből a betegségből, ráadásul az első feltétel is hiányzott.
Manapság a kormánypárti médiában is látok gondolkodó újságírókat. Különösen a fiatalabb évjáratúak között, akik az első feltétel tobzódása idején utálkozva figyelik a nyelvi korrupció elharapózását. A jelek mégis arra utalnak, hogy egyelőre megkímélik érzéseiktől a nyilvánosságot.