KulturSzalon

 

Hálával tartozunk Balassa Zoltánnak, aki helyettünk is beült a kassai levéltárba, és átnézte a Csatáry László ellen 1948-ban lefolytatott per iratait. A vegyészmérnöki végzettségű helytörténész úgy ismeri a felvidéki várost, mint a tenyerét. Ő fedezte föl például Márai Sándor szülőházát - nem lehetett könnyű, mert az utcát kilencszer nevezték át a XX. században. Mindazonáltal a Felvidék.ma nevű portálon megjelent Csatáry-cikkében van egy feltételezés, aminek érdemes volna még utánajárni.

 

Nem világos az a mondata, hogy a túlélő gettólakók „szadista nyilasként jellemzik” a most perbe fogott matuzsálemet. A ’szadista’ jelzőt értem, elvégre a kassai holokauszt túlélői azonosították a kutyakorbáccsal büntető rendőrtisztet. A jelzett szóval, a ’nyilas’-sal már gondjaim vannak. A magyar királyi rendőrség tagjai ugyanis nem lehettek politikai párt tagjai. Ráadásul 1944 kora nyarán a Szálasi-párt Horthy kormányzó szélsőjobboldali ellenzékének számított, és csak néhány hónap múlva, október közepén vette át a hatalmat - addigra viszont a vidéki zsidóság deportálása befejeződött. Csatáry politikai rokonszenvét azért nehéz a kassai iratokból rekonstruálni, mert éppen késő ősszel került el a városból. De vajon miből táplálkozhat a nyilasság feltételezése?

 

Egy 88 éves asszony vallomásában olvasható, hogy Csatáry Lászlót fekete egyenruhában látta, ami emlékeztette őt az auschwitzi főorvos, Mengele öltözékére. Igen ám, de nemcsak a nyilas pártszolgálatosok és az SS-tisztek viseltek fekete egyenruhát, hanem nyaranta a magyar királyi rendőrtisztek is. Úgy tudom, hogy 1944-ben fehér zsávoly zubbonyt hordtak, hozzá pedig fekete nadrágot és cipőt. Ez az emlékkép könnyen összemosódhatott a néni Auschwitzban és a bevagonírozástól megmenekült zsidók 1944 őszén, a nyilas-uralom idején átélt rémképeivel. Javaslom tehát, hogy a kutatás jelenlegi szakaszában érjük be a ’szadista’ jelzővel. Ez már bizonyítottnak látszik.