KulturSzalon

Az Orbán a világhálón című bejegyzést eddig 33869-en olvasták. Vita bontakozott ki róla. Az egyik álláspont képviselői egyetértettek velem, szerintük is jó volna, ha olyan miniszterelnökünk lenne, aki digitális bennszülöttnek mondhatja magát. Okfejtésüket köszönettel veszem, de jobban érdekel a másik álláspont. Az ugyanis, hogy a kormányfőnek nem muszáj otthonosan mozognia a számítástechnikai kultúrában. Elég, ha ismeri a digitalizáció fő irányát, a többit majd elintézik a hozzáértő beosztottjai.

 

Azt én is hangsúlyoztam, hogy Orbán Viktor fölismerte a digitalizációban rejlő lehetőségeket. De hozzáfűztem: nem töri magát, hogy az online élvonalba kerüljünk. Ráadásul kevésbé volnék engedékeny. Ha már elsajátította a nemzetközi érintkezés nyelvét, azt is megtehette volna, hogy angol nyelvtudásához párosítja a digitális kultúrát. Ebből adódik egy következtetés, amely az ellenzéki politikusok gyakorlatából vonható le. Amíg hatalomban voltak, úgy tettek szert tíz-, sőt százezer számra követőkre, hogy a közösségi üzenőfalukat külön szakembergárda gondozta. Amidőn viszont annak rendje és módja szerint ellenzékbe szorultak, eltűnt mögülük a stáb, és magukra hagyatva bajlódnak a digitális kapcsolattartással.

 

Utálják például a bekezdéseket, és ha a betűtengert meg-megtörik is, két bekezdés között „elfelejtenek” üres sort hagyni. Pedig a digitális olvasó nem viseli el a tagolatlan vagy rosszul tagolt véleményt. S mert a magyar politikusok ellenzéki helyzetben hajlamosak ügyetlenül élni a digitális kapcsolattartás lehetőségeivel, ez azt sejteti, hogy baj van a demokrácia-felfogásukkal is. Mintha örökre maradnának a hatalomban, és óhatatlanul arra törekednek, hogy mindig legyen szakemberekből álló stáb a hátuk mögött. Az már a médiatörténet fintora, hogy a nem éppen digitális bevándorlóként ismert Orbán Viktor számítógépes visszafogottsága 2018-ban akár be is biztosíthatja a választási győzelmet.

 

Ha otthonosabban mozogna az online világban, eszébe sem jutott volna bizalmi embereivel felvásároltatni a kifutó terméknek számító offline sajtót. Tudta azonban, hogy a megyei napilapokat a pillanatnyi nevüktől függetlenül néplapnak nevezi a falvak népe, jelezve ezzel a társadalmi beágyazottságukat. A mintegy 400 ezer példányban megjelenő és 1,5-2 millió emberhez eljutó újságok bekebelezése azt jelenti, hogy a kormány üzenetei azokhoz is eljutnak, akiket még nem „fertőzött meg” a digitális kultúra.