Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
A parlamenti küszöb
2012. április 20. 13.22 | zoldi.laszlo
Az Ipsos nevű közvélemény-kutató cég legújabb felmérése szerint változatlanul a Fidesz vezet. Az MSZP veszteséget könyvelhet el, noha még a második helyen található, a Jobbik viszont javított a megítélésén, bár maradt a harmadik helyen. Engem leginkább a Demokratikus Koalíció helyzete foglalkoztat, mert két közismert értékelő szinte egyszerre idézte a jelentést.
Ungvári Tamás az ATV egyik vitaműsorában fejtette ki, hogy „A DK óriási teljesítménnyel elérte a parlamenti küszöböt.” (2012. április 18.) Debreczeni József ezt úgy fogalmazta meg egy keszthelyi összejövetelen, hogy „A DK a parlamenti küszöbön áll, ami jó eredmény a párt rövid múltja tükrében.” (Zalai Hírlap, 2012. április 19.) A Demokratikus Koalíció csakugyan elérte az öt százalékot - a biztos pártválasztók körében. Épp ennyi kell ahhoz, hogy egy igazi választáson bejusson az országgyűlésbe. Igen ám, csakhogy az Ipsos másik adatsora szerint az úgynevezett „választókorú népesség” körében két százalékra áll. Akik tehát valós képet akarnak kapni a mindössze féléves párt helyzetéről, azoknak a két adatsor nyomán kellene kialakítani az álláspontjukat.
Debreczeni Józsefet értem. Az ő közéleti pályafutásában váltakozik a politikusi és az elemzői szerepkör. Az MDF politikusaként kezdte, elemzőként folytatta, elszegődött Orbán Viktorhoz tanácsadónak, majd ismét publicisztikákban értékelte a politikai állapotokat, megint az MDF-ben politizált, aztán ismét elemzett, jelenleg pedig a Demokratikus Koalíció egyik alelnökeként járja az országot. Az iménti mondatban nincs értékítélet, ám azt illő észrevenni, hogy olyan értelmiségivel van dolgunk, aki valamilyen párthoz kötődőként részérdeket képvisel, elemzőként viszont igyekszik több szempontot is figyelembe venni. Logikus, hogy mostani státuszában csak azt a mozzanatot ragadja ki a közvélemény-kutató cég jelentéséből, ami a nyilvánosság előtt jobb színben tünteti föl a pártját.
Ungvári Tamásnál azonban nem értem, hogy miért ragadt le az első számsornál. Ő tudomásom szerint sosem volt párttag, elvileg tehát nem kéne részérdeket képviselnie. Különösen olyan műsorban nem (A tétben), ahová elemzőnek hívták meg. Azt hiszem, az ATV többnyire ellenzéki érzelmű nézői is jobban jártak volna, ha mindkét számsorral szembesülnek. A Demokratikus Koalíció ugyanis nem áll olyan jól, mint ahogy a baloldalhoz húzó médiumok láttatni szeretnék. De erről majd holnap.Safival még az egyetemről ismerjük egymást. Később ugyanabban a szakmában helyezkedtünk el. Úgy hozta a sors, hogy kétszer is ugyanabban a szerkesztőségben, a Magyar Ifjúságnál és a Népszabadságnál dolgoztunk, igaz, hogy más időpontban. Belevaló riporternek számított, a rendszerváltás után azonban nyomdát alapított. Nemrégiben ment nyugdíjba, és a nyomdász családfáját kutatja. Néha pedig, ha focicsapatunk, a Loki Pesten jár, velem és egy harmadik debreceni öregdiákkal stadionokat látogat. Mellesleg sokat internetezik. Ma reggel például kaptam tőle egy vicces történetet, amelyet bizonyára másoknak is elküldött.
Az újdonsült munkavállaló, nevezzük Farkas Szilárdnak, berendezkedett a patinás cégnél. Előzékenységből névjegyet is készítettek neki, talán éppen Safi nyomdájában - a bemutató szövegből lett a galiba. Szilárd tudomásul vette ugyan, hogy a cégvezetés szerint a hivatali e-mail címben a kukac előtti vezetéknév két első betűjét pont választja el a keresztnév két első betűjétől, méltányosságból mégis másik jelölést kért. Arra hivatkozott, hogy a négy betű összeolvasva olyan képzettársítást kelthet, ami derültséget válthat ki a majdani tárgyalófelekből. Kérését kedvesen hárította el a cég kommunikációs ügyekkel foglalkozó munkatársa, bizonyos Pintér Csaba. Azzal vigasztalta, hogy amikor átnyújtotta a névjegyét, már ő is került hasonló helyzetbe.
A történetnek bizonyára van tárgyi alapja, noha elképzelhető, hogy Safi hasznosította szerkesztőségi tapasztalatait, és megváltoztatta a neveket, hogy kihegyezhesse a poént. Magát a helyzetet azonban ismerem - a fonákjáról, tanítványaim kamaszkorából. Az újságírás-szemináriumon minden szeptemberben szembesülök azzal, hogy a középiskolából érkezett diákok meglepő, furcsa e-mail címekről küldik a dolgozataikat. Föl sem ötlik bennük, hogy fél lábbal már átlépték a felnőtt kor küszöbét, és változatlanul használják azokat a gyakran szellemes vagy csak mulatságos jelöléseket, amelyeket fergeteges buliban, nagyokat röhincsélve találtak ki. Örök példám az egyébként kitűnő íráskészségű lány, aki a punci@ (gyengébbek kedvéért: kukac) digitális címmel jött a főiskolára. Némi értetlenkedés után végre belátta, hogy ha ezzel a szignóval küldi cikkeit egy igazi szerkesztőségbe, akkor gyanakodva fogadják.
Immár felnőtt fővel dolgozik mostani munkahelyén, az országos redakcióban. Remélem, nem kötelezik a vezeték- és keresztnevéből automatikusan képzendő e-mail cím elfogadására.Somos András nemrégiben vette át az Újságíróklub vezetését. Az ATV-s asztaltársaság tapasztalt tagjai - Avar János, Bolgár György és Mészáros Tamás - nehezen fogadták be, de mostanra rájöttek, hogy jól járnak, ha nem egymásnak magyaráznak, hanem az évtizedekkel fiatalabb újságírónak. Aki egyébként tegnap este azt fejtegette, hogy Orbán Viktor figyelemre méltó interjúja „az Esztergom megyei napilapban, a 24 Órában” jelent meg.
Kár, hogy a megye neve Komárom-Esztergom, amely a trianoni békeszerződés után két megcsonkított vármegye maradékaiból jött létre. A pontatlanság azonban eltörpül ama erény mellett, hogy a harmincas újságíró legalább az újság nevét megjegyezte. Ellentétben a szintén újságíró Farkasházy Tivadarral, aki egy nappal korábban, a Heti hetesben ugyanerről a miniszterelnöki interjúról azt találta mondani, hogy „a Komárom Megyei Néplapban” látott napvilágot. Az RTL Klub közéleti kabaréjában üldögélt nemzedéktársa, Havas Henrik is, akivel évekkel ezelőtt egy rádióműsorba hívtak meg. A megyei napilapokról kellett volna beszélgetnünk, és Henrik a „Zalai Megyei Hírlap”-pal példálózott. Megkértem az üvegablak mögött figyelő szerkesztőt, hogy álljunk le megbeszélni ezt, mert úgy nem érdemes szót váltani a csaknem egymillió példányban megjelenő megyei sajtóról, ha valaki Zalai Hírlap helyett mást mond.
Félő, hogy a hatvan fölötti közvélemény-hangadók már sosem tanulják meg a megyei napilapok nevét. Szerencsére arra is utalnak jelek, hogy a harmincasok nemzedéke legalább a felkészülés idejére megjegyzi egyik-másik újság elnevezését. Ez is valami. Mellesleg a 24 Óra érdekes sajtótörténeti fejlemény. A rendszerváltás előtt Dolgozók Lapjának hívták, majd amikor csatlakozott a német Springer-hálózathoz, hír-esebb nevet kapott. Tizenhatezer példány fogy el belőle, és ennek oka van. Volt idő, amikor az ország egyik legkisebb megyéjében két napilap-versenytársa is akadt: a Komárom-Esztergom Megyei Hírlap és az esztergomi Hídlap. A konkurencia megcsapolta az olvasótáborát, ám a bizonyos szempontból sikeres művelet azt már nem tette lehetővé, hogy az elhappolt érdeklődők pénzéből nyereséges lehessen a két kis példányszámú újság. Három szerkesztőség húzta a rövidebbet, és csak a legrégebbi élte túl napilapként a válságot.
Az elgondolkoztató összefüggés talán eszembe se jutott volna, ha az Újságíróklub műsorvezetője nem olvassa el figyelmesen az Orbán-interjút közlő lap nevét.