Jelenlegi hely
A politikusok jó képet vágnak-e a vágóképhez?
2012. október 9. 14.41 | zoldi.laszlo
Végh Antal abba halt bele, hogy vágókép lett egy tévéműsorban. Holott volt olyan könyve - például a magyar fociról -, amely hétszázezer példányban jelent meg. Közismertsége csúcsán sok tévéműsorba kérték fel főszereplőnek, utoljára Havas Henrik hívta meg, és ültette az első sor szélére. Miközben a pódiumon állók kifejtették véleményüket a magyar fociról, a kamera el-elidőzött Végh Antal kopasz fején. Az író ekkor döbbent rá, hogy kikopott a divatból. Ami nála három évtized alatt játszódott le, azt a politikusok sokkal gyorsabban élik meg.
Lám, Gyurcsány Ferenc tegnap este azért berzenkedett az ATV stúdiójában, mert nem akar biodíszlet lenni a Milla és a Szolidaritás október 23-ára tervezett nagygyűlésén. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a civil szervezetek fenntartással viseltetnek iránta, ez abban is megnyilvánul, hogy nem hívják a közönség fölé magasodó pódiumra, a mikrofonhoz. Legföljebb abba mennek bele, hogy alant, a közönség soraiban foglaljon helyet, és arcát kitegye a kamerák kaján tekintetének. Amit persze szörnyű megélni egy olyan politikusnak, aki csaknem fél évtizeden át vezette az országot. S miután a nyilvánosság képviselői, azok a fránya újságírók majd’ minden ügyben a miniszterelnök véleményére kíváncsiak, bukás után nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy vágóképnek szánják az ellenzéken belüli ellenfelei.
Egy civil szervezet vezetőjeként azt vettem észre, hogy ha a szakmai vitákon olykor politikusokat kértem föl előadásra, szívesen vállalták a közreműködést. De ha arra hívtam meg őket, hogy üljenek a közönség közé a Pallas Páholyban, és ha van véleményük az előadásról, azt röviden fejtsék ki, akkor bizony nem jöttek el. Talán azért, mert nem tanultak meg röviden és velősen beszélni. Vagy pedig azért, mert megszokták a főszerepet. Ellenzéki körülmények között annyit változott a helyzet, hogy nem szívesen, de vállalták az epizódszerepet is. Meghallgatták a szakemberek előadását, sőt még jegyzeteket is készítettek a hozzászóláshoz. (Aztán a következő választási ciklusban ismét hatalomra kerültek, és mindenhez konyító orákulumként álltak a nyilvánosság rendelkezésére.)
Gyurcsány Ferenc tegnap esti berzenkedés arról árulkodik, hogy három és fél évvel a lemondása után sem dolgozta fel a vágókép-állapotot. Amit a politikusok gyorsabban kénytelenek megélni, mint az írók.
