KulturSzalon

Körben jeleneteket véstek a márványba: katonákat békében és az ellenséggel vívott csatában. Az egymást követő képek – egy valóságos ókori képregény – a Római Birodalom egyik legnagyobb háborúját mutatják be, Traianus császár Kr. u. 101 és 106 közötti dákok elleni hadjáratait.

 

Ezek az események megváltoztatták az Alföld etnikai képét is. A Tiszántúlon – és így Nyíregyháza környékén is – új népesség jelent meg: a szkítákkal rokon, iráni nyelvet beszélő szarmaták. Vidékünkön a legkorábbi hozzájuk köthető sírok Felsősima határában került elő az M3-as autópálya építését megelőző feltárások során.

 

 

 

A 153 temetkezésből előkerült leletanyagon belül szép számmal szerepelnek római importok is. Közülük emeltem ki egy olyan tárgytípust, amely nagymértékben segítségünkre lehet a keltezés meghatározásánál. A ruha összetűzésére szolgáló „biztosítótűk” vagy brossok egy változatáról, az ún. térdfibulákról van szó. Összesen 12 darab került elő, melyek közül ötöt mutatok itt be. Lássuk, mit tudunk róluk!

 

Közülük négy bronzból készült, egy ezüstből.

 

Ez utóbbi meglehetősen ritkának számít nem csak a barbárok körében, hanem a római területen is. Aligha véletlen, hogy a temető egyik leggazdagabb sírjából származik. Kis aranykarika fogta össze a három nyakperecet az itt eltemetett gyermek nyakában. Közvetlenül a ruhakapcsoló tű mellett miniatűr vödör alakú aranycsüngőt találtunk.

A fibula mindössze 2,6 cm hosszú, rugószerkezetét kicsi, félköríves lemez alatt egy henger véd. Hasonló tárgyakat zömében Szerbia és Bulgária területéről (Moesia provincia) ismerünk. Ritkábban előfordulnak a Dunántúlon (Pannonia provincia) és Erdély (Dacia provincia) déli részén is. A Kr. u. II. század harmadik negyede és a III. század közepe között használták őket.

 

 

A bronzból készített darabok közül kettőnek félköríves ún. „fejlemeze” szépen díszített (táblánkon a 2. és 5. számmal jelölt). Ez a forma talán a mai Ausztria területén (Noricum provincia) alakult ki és terjedt el az egész Duna-vidéken és a germán területeken. Az Alföldön is viszonylag szép számmal ismerjük. Dacia provincia (Erdély területe) egyik legelterjedtebb fibula/ruhakapcsoló típusa. Alighanem onnan érkezett a mi vidékünkre, hiszen gyártották a mai Kolozsvár területén és a Nyíregyházától mindössze 160 km-nyire fekvő antik Porolissum városában (ma Moigrad, Zilahtól 8 km-re). A római területen elsősorban a katonai viselet elemeként jelenik meg a II. század legelejétől a század végéig.

 

 

Ugyanennek a típusnak szerényebb kivitelű variánsát is említhetjük a temetőből.

 

 

Szemmel láthatólag hasonló, de apróbb vonásaival eltér a fentiektől egy mindössze 2,7 cm-es tárgy.

 

 

Ennek rugószerkezete félhengeres öntött tokban „ül”. A szomszédos római provinciák közül Pannoniában és Moesia Superiorban – azaz a Kárpát-medencei szarmaták területétől nyugatra és délre – terjedt el. Aligha tévedek azonban, ha azt gondolom, hogy ez a tárgy is Erdély felől érkezett a mi barbárjainkhoz, hiszen Dacia egyik leggyakoribb fibulatípusa, melyet – ahogyan az előbbi variánst is – mind Kolozsvár területén, mind Porolissumban ugyancsak gyártottak, mégpedig a 170-es és a 210-es évek között.