KulturSzalon

 

Ízlelgetem a nevet: Zöldi Samu. A rokonságban volt Mihály és Antal, van Tamás és a személyemben László, most pedig ez a keresztnév is. Tegnap este a fiam el nem árulta volna, hogy mi lesz a gyerek neve. Csupán annyit közölt sejtelmesen, hogy a feleségével abban állapodtak meg: betartják azt a három íratlan szabályt, amit elmeséltem nekik. Onnan vagyok „szakértője” a témának, hogy az újságíró-szemináriumokon leginkább lányok ülnek, és két évtized alatt azt vettem észre, hogy figyelnek rám, ha azt ecsetelem, vajon a glossza alá miként fabrikálhatnak szignót a vezeték- és keresztnevükből. Amikor megkérdem, hogy minek köszönhető az átlagosnál nagyobb érdeklődés, általában azt válaszolják, hogy előbb-utóbb anyák lesznek, és az illesztési törvényszerűségeket felhasználhatják a családi életben is.

 

A ma délelőtti példánál maradva a két szótagból álló vezetéknevünkben található magánhangzók magas hangrendűek. Látva az értetlen arcokat a szemináriumban, el kell magyaráznom a kommunikáció szakosoknak, amit nem tanítottak meg nekik a nyelvtant hanyagoló magyartanárok, hogy vannak magas és mély magánhangzók. Leleményes osztályfőnökünktől, Radnai Antalnétól idézem a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola ötödik osztályában tanultakat: az ’építőmű’-ben rejlik az összes magas hangrendű (e, é, i, í, ö, ő, ü, ű), a ’háború’-ban pedig az összes mély magánhangzó (a, á, o, ó, u, ú). 

 

Akkor lesz változatos, harmonikus és hangulatos az illesztés, ha a magas hangrendű vezetéknévhez mély hangrendű keresztnév társul. (A vegyeshez pedig vegyes, persze, a mélyhez meg magas.) S mert a családi nevünk magánhangzóval végződik, olyan keresztnevet érdemes illeszteni hozzá, amely mássalhangzóval kezdődik. Különben torlódnak, összemosódnak azok a fránya magánhangzók. Jól esik, hogy a fiamék megfogadták a harmadik tanácsot is: ha a vezetéknév két szótagból áll, két szótagú keresztnév illik hozzá.

 

Az a gyanúm, hogy a harmadik unokámat senki sem fogja Sámuelnek szólítani. Mindig a bohókás Samu tolul majd a nyelvünkre, és akkor is mosolyra görbül a szánk, ha éppen korholjuk, mert rossz fát tett a tűzre.