Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Schmitt Pál nyelve miért tört bele a lemondásba?
2012. április 9. 14.50 | zoldi.laszlo
Egy hete búcsúzott közjogi méltóságától a köztársasági elnök. Azóta számtalan cikk jelent meg róla, de az újságok csak szombaton juthattak el oda, hogy összefoglalják a hét történéseit. A pannon lapok szokásos idézetcsokrában például ezt olvashattuk Schmitt Pál lemondó beszédéből: „Magyarország és a nemzet egysége érdekében köztársasági elnöki megbízatásomról lemondok.” Sajnos azonban az államfő nem ezt mondta a Parlamentben.
A Magyar Hírlap már pontosabban idézte a sorsdöntő jelentőségű mondatot: „Az államfő kifejezi a nemzet egységét. Ebben a helyzetben, amikor személyes ügyem a szeretett nemzetemet inkább megosztja, mintsem egységesíti, kötelességemnek érzem, hogy szolgálatomat befejezzem, elnöki mandátumomról lemondjak.” Miközben egymás után kopogtattam a betűket, hirtelen olyan érzés fogott el, hogy valami nem stimmel ebben az idézetben. Mintha Schmitt Pál a parlament - és a tévéközvetítés révén az egész ország - nyilvánossága előtt másként fejezte volna ki magát. A mai technikai viszonyok mellett korántsem ördöngösség a sejtelmet ellenőrizni, irány tehát az internet.
Márpedig a világhálón könnyűszerrel föllelhető a vágatlan videofelvétel. Azt tettem, amit a két ügyeletes szerkesztőnek is meg kellett volna tennie: meghallgattam a mintegy tizenöt percnyi beszédet. A leglényegesebb mondat így hangzott: „Ebben a helyzetben, amikor személyes ügyem a szeretett nemzetemet inkább megosztja, mintsem egységesíti, kötelességemnek érzem, hogy szolgálatomat befejezzem, elnöki mandátumról lemondjak.” Ez bizony nem tökéletes előadás, a búcsúzó államfő nyelve beletörött a beszédírók fogalmazványába. Vagy az lett volna a helyes megoldás, hogy az utolsó vessző után nem harap el egy határozott névelőt („az elnöki mandátumról lemondjak”), vagy pedig az, amit a pontatlanul idézők jó stílusérzékkel Schmitt Pálnak tulajdonítottak („elnöki mandátumomról lemondjak”).
Igen ám, de a módosítás nem fér bele az idézési műveletbe. Vagy nem szó szerint adjuk közre az államfő végső mondandóját, hanem tartalomszerűen - ebben az esetben nem szabad kitenni az idézőjelet. Vagy pedig betűhíven - ebben az esetben viszont nem kozmetikázhatjuk a köztársasági elnök bakiját. A látszólag verbális ügynek van még egy tanulsága: Schmitt Pál nem lett hűtlen önmagához. Még utolsó hivatalos megnyilatkozásában is azt bizonyította, hogy hadilábon áll az anyanyelvével.