Jelenlegi hely
Simon McBurney színész, író, rendező üzenetét olvasták a színházi világnapon
2018. március 28. 19.37 | admin
Simon McBurney színész, író, rendező üzenetét olvasták fel az idei színházi világnapon, március 27-én, kedden az előadások előtt a magyar színházakban is. Az ünnep alkalmából a MASZK Országos Színészegyesület szakmai díjakat ad át.
A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el több mint húsz ország színpadain. A Nemzetközi Színházi Intézet az idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. Ebből az alkalomból öt földrész öt alkotóját kérték fel a színházi világnapi üzenetmegfogalmazására. Az idei színházi világnap európai képviselője Simon McBurney színész, író, rendező.
Simon McBurney 1983-ben alapította meg Londonban a világhírűvé vált Théatre de complicitét, amely 1994-ben a Krokodil utca című produkciójával vendégszerepelt Budapesten.
A művész üzenetében - amelyet az ITI Magyar Központja juttatott el az MTI-hez - felidézi, hogy 1963-ban, amikor az atomháború fenyegetése súlyosan nehezedett a világra, nagy elődje, Arthur Miller ezt mondta: "ha olyan korban kényszerülünk írni, amikor a diplomácia és a politika karja ilyen fájdalmasan rövid és erőtlen, a művészet delikát, ám olykor messzebbre érő ölelésére hárul a feladat, hogy az emberi közösséget összetartsa".
Mint fogalmaz, olyan korban élünk, amikor nehéz tisztán látni. A valótlan állítások nagyobb dózisban áradnak felénk, mint valaha a történelem során vagy a történelem előtti időkben. Bármely "tény" megkérdőjelezhető és akármilyen legenda igényt formálhat a figyelmünkre mint "igazság". Szól arról is, hogy miközben korunk jellemzője a megosztottság, az óriási mozgások idejét is éljük. Azt is írja: olyan korban élünk, amely lemond a jelenről. Az épp csak elmúltra és a közeljövőre összpontosít.
Mint írja, sokan mondják, hogy a színház jottányit sem tud és nem fog ezen változtatni. Csakhogy a színház nem fog megszűnni. "Mert a színház egy hely, hajlamos vagyok azt mondani: menedék. Ahol az emberek egybegyűlnek, és azonnal közösséggé formálódnak" - áll az üzenetben.
Úgy fogalmaz, ahol játszók és nézők egybegyűlnek, ott mindig is újrajátszanak olyan történeteket, amelyeket sehol másutt nem lehet elmesélni. Operaházakban, nagyvárosok színházaiban, a menekülőknek menedéket adó táborokban Líbia északi vidékén vagy bármerre a világban.
A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet - és tágabb értelemben a kultúra - fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.
A művész üzenetében - amelyet az ITI Magyar Központja juttatott el az MTI-hez - felidézi, hogy 1963-ban, amikor az atomháború fenyegetése súlyosan nehezedett a világra, nagy elődje, Arthur Miller ezt mondta: "ha olyan korban kényszerülünk írni, amikor a diplomácia és a politika karja ilyen fájdalmasan rövid és erőtlen, a művészet delikát, ám olykor messzebbre érő ölelésére hárul a feladat, hogy az emberi közösséget összetartsa".
Mint fogalmaz, olyan korban élünk, amikor nehéz tisztán látni. A valótlan állítások nagyobb dózisban áradnak felénk, mint valaha a történelem során vagy a történelem előtti időkben. Bármely "tény" megkérdőjelezhető és akármilyen legenda igényt formálhat a figyelmünkre mint "igazság". Szól arról is, hogy miközben korunk jellemzője a megosztottság, az óriási mozgások idejét is éljük. Azt is írja: olyan korban élünk, amely lemond a jelenről. Az épp csak elmúltra és a közeljövőre összpontosít.
Mint írja, sokan mondják, hogy a színház jottányit sem tud és nem fog ezen változtatni. Csakhogy a színház nem fog megszűnni. "Mert a színház egy hely, hajlamos vagyok azt mondani: menedék. Ahol az emberek egybegyűlnek, és azonnal közösséggé formálódnak" - áll az üzenetben.
Úgy fogalmaz, ahol játszók és nézők egybegyűlnek, ott mindig is újrajátszanak olyan történeteket, amelyeket sehol másutt nem lehet elmesélni. Operaházakban, nagyvárosok színházaiban, a menekülőknek menedéket adó táborokban Líbia északi vidékén vagy bármerre a világban.
A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet - és tágabb értelemben a kultúra - fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.
Forrás: MTI
