Jelenlegi hely
A sokarcú polgármester
Ma délelőtt közel három órát töltöttem a MÚOSZ székházában. Ülésezett a helyi lapok szakosztálya, új elnököt választottunk, és megbeszéltük az idei elképzeléseket. De az utolsó órában arra is maradt idő, hogy szörnyülködhessünk egy kicsit. Az egyik újságíró például elmesélte, hogy a Gyulai Hírlap egyetlen számában tizenegy fénykép jelent meg a polgármesterről.
Tudom, hogy van ilyen jelenség. A 3147-ből rengeteg polgármester érzi úgy, hogy övé az önkormányzati újság, és nem esik kétségbe, ha sok fénykép lát róla napvilágot. Mégsem árt ellenőrizni magunkat, ezért a világhálón megnéztem az említett lap digitális változatát. Kiderült, hogy a hírnök igazat mondott: csakugyan tizenegyszer tűnt föl a gyulai elöljáró. Azzal az el nem hanyagolható pontosítással, hogy a szerkesztőség áttekintette a múlt év történéseit, és aligha tagadható, hogy a békési kisvárosban a polgármester a helyi nyilvánosság első számú szereplője. Az más kérdés, persze, hogy ha én lettem volna a válogató, négynél-ötnél többször nem raktam volna be a fotó-összeállításba. Még akkor sem, ha a mértékletességre nehéz rábeszélni a polgármestereket, holott nem a saját pénzüket költik az önkormányzati újságra, hanem az adófizetőkét.
Egy időben például azért böngésztem a Somogyi Hírlapot, hogy napról napra figyelemmel kísérhessem a furcsa párviadalt. Kaposvárt fideszes polgármester irányította, a megyei önkormányzatot viszont egy civil szervezethez tartozó helyi politikus. Az utóbbi, a későbbi miniszter alighanem féltékeny lett a polgármesterre, amiért a megyei lapban száznál több fotója látott napvilágot; ez az évi 317 megjelenéssel számolva azt jelenti, hogy minden harmadik nap benne volt fényképe az újságban. Erre a megyei önkormányzat szerződést kötött a kiadóhivatallal, és az egész oldalnyi összeállításokban legalább annyiszor kellett megjelennie az elnöknek, mint a lap más helyén a polgármesternek.
Sokáig kommunikációs párviadal jellemezte az eltérő vezetésű megyéket és megyeszékhelyeket. 2010 őszétől azonban megszűnt az „áldatlan” állapot. A helyhatósági választás nyomán besárgult az ország, és a leginkább kormánypárti polgármesterek immár versenytárs nélkül élvezhetik a fénykép-válogató önkormányzati lapszerkesztők jóindulatát.