Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Szőcs Géza lemondására
2012. június 14. 11.29 | zoldi.laszlo
A kulturális ügyekkel foglalkozó államtitkár tegnap bejelentette, hogy lemond két évig betöltött funkciójáról. Döntése senkit sem lepett meg, hivatali tevékenysége nem bizonyult sikeresnek.
Mintha erdélyiként idegenül mozgott volna a magyarországi közegben, íróként a politikusok, civilként a katonák között. Korpulens alakját úgy képzelem el, hogy nem döntötte el, vajon haditudósítónak szegődött-e a frontra, hogy beszámoljon a történtekről, vagy néha egyenruhát is húzzon, hogy parancsokat osztogathasson a lövészárokban kucorgóknak. Szigorúan az egyik oldalon, persze, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a fegyverszünetekben átsétáljon a másik oldalra, és cigarettával kínálja az ellenséget. Ezzel a mentalitással nem húzhatta sokáig a nemzeti erőforrások vezérkarában, kitelt az ideje a politika világában.
Most már nyugodtan leleplezhetem, bár ő is alig titkolta, hogy az ünnepi könyvhétre álnéven jelent meg. Kezemben a Carbonaro éjszakái című, szép kiállítású kötet, szerzője, az a bizonyos Carbonaro félig olasznak, félig magyarnak vallja magát, hol asztrofizikusnak, hol pedig agykutatónak. Éjszakai helyett esti, ezeregy helyett tizenkét mesével kecsegteti az olvasókat. Rögtön a címlapon látható grafikáról rá lehet ismerni a másfél mázsás költőre, aki a lábjegyzetekben is finoman utalgat önmagára. Meg az apjára, Szőcs Istvánra, a szikrázó tehetségű kolozsvári kritikusra, aki egy időben az Utunk című irodalmi hetilap legtermékenyebb szerzője volt.
A terjedelmes költő terjedelmes könyve afféle olvasónapló. A választékos ízlésű Szőcs C. Géza kedvére való részleteket választott ki a magyar és a világirodalomból, e vendégszövegekbe mint baconszeletekbe göngyöli a maga húsos megjegyzéseit. Másfelé futtatja ki, másként írta volna meg a történeteket, többnyire jobban. A meglepően egyéni hangú kötetet gondozó Ulpius-ház néhány hete engedélyt kért tőlem, hogy az államtitkár-költő egyik folyóiratban megjelent (és mellesleg katonákkal foglalkozó) tárcámba göngyölhesse a képzettársításait.
A kiadó honoráriumként fölajánlott egy tiszteletpéldányt, amelyet tegnapelőtt vettem át. Rögtön neki is láttam. Akkor még nem tudhattam, hogy másnap az álneves szerző kilép az államtitkári rendből, és visszatér a neves írók közé. Az a benyomásom, hogy van mivel.