KulturSzalon

A Freedom House szerint csak részben szabad. A nemzetközi szervezet szemében romlott a magyar sajtó pozíciója, két év alatt tizenhárom ponttal. Tavaly még az utolsók voltunk a szabad kategóriában, az idén már a középmezőnybe csúsztunk, a világranglista 78. helyére, Bulgária mellé. A kormány tiltakozik az értékelés ellen, a nyilvánosság képviselői viszont igazolva érzik magukat. Ami engem illet, másként látom, mint a politikusok és a publicisták.

A kormány szempontjából szabad a sajtó. Nemcsak azért, mert mást nem szabad kommunikálni. Azért is, mert a végrehajtó hatalom képviselői csakugyan ezt hiszik. Elvégre azok a fránya újságírók, akiket Kövér László ideiglenes államfő volt szíves terroristának titulálni, kipiszkálták a helyéről Schmitt Pál köztársasági elnököt. Ráadásul lármáznak a „tollforgató terroristák”, ha egy jobbikos, egy kereszténydemokrata és egy szocialista politikus részvételével vitát rendez a Magyar Rádió, és a szocit kirúgják a műsorból, mert a mondandója nem illik a koncepcióba. De jellemző a szerkesztő közszolgálati elkötelezettségére, hogy nem Fidesz-politikust hívott helyette a stúdióba, hanem az LMP egyik képviselőjét invitálta. Változatlanul két ellenzéki egy kormánypártival szemben? Mi ez, ha nem a sajtó szabadsága?

Az újságírók szerint még részben sem szabad a magyar sajtó. A nyilvánosság képviselői úgy érzik, hogy kettős nyomás alatt állnak. Például a kormány bizalmi embere kirúgott egy szocialista politikust a közszolgálati rádió vitaműsorából, de hogy a demokratikus látszatot fenntartsa, helyette másik ellenzéki politikust hívott be, hátha az engedékenyebb lesz. Ráadásul nemcsak a politikai hatalom szorongatja az újságírókat, hanem a gazdasági is. Ha a cégmenedzserek megsejtik, hogy oknyomozó riporterek szaglásznak utánuk, akkor visszamondják a hirdetéseket. Márpedig a politikai és a gazdasági zsarolás öncenzúrát vált ki az újságírókból. Ők is szeretnének a piacon maradni, és kivárni, hogy a függetlenségből ugyanúgy meg lehessen élni, mint a szekértolásból.

Van még egy harmadik szereplő is: a médiafogyasztó, akit hol nézőnek, hol hallgatónak, hol olvasónak hívnak. Őt azonban senki sem kérdezi a magyar sajtó szabadságfokáról. Ennek ellenére szintén véleményt nyilvánít. Ha nem tetszik neki valami, lemondja az előfizetést, vagy a távkapcsolóhoz nyúl.