Jelenlegi hely
Szálló szótestek
2014. január 20. 22.25 | admin
Egy elcsendesedett elcsent pillanatban, mikor úgy érzed:
magad is az alattad lévő fotelnak a kárpitjává változtál, s
felfekvésed a gondolatokon összenőtt a kényelmet szőtt
ülőalkalmatossággal – a megfogalmazhatatlanság jár-kel
testeden - … Mintha nyílt szemekkel álmodnál…
Merengésed elbontja utadból a fizikát, s már az örvények
szippantását sem érzed – mikor hirtelen riadsz – s
megkérded magadtól: Álmodtál?
Rajz: Zsuponyó Gábor
Csak suhan tovább melletted a terepasztal… Hű képével
rugdossa az utcákat a megkopott útfestés… Az elmélyülés oly’
eleven: mintha időt utaznál…
Kiperegnek aranykontúrságú szemeid, s húzod
tovább magad után fényszemcséid, mint a marék
lisztet, amikor felkapja a szél…
Az agytekervények meglepő azonosságokat mutatnak az
avarkardigánban hempergő kucsmagombákkal, s mikor
kilépünk a festmény keretéről, akkor szembesülünk csak a
szemgödrünkből kiszakadt istenszilánkkal.
De a tudatunk megmarad – s míg talán élünk
– addig játszunk csak csupán: a szavakba
ártott tükröződések martalékával…
Zsuponyó Gábor
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
