Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Szellemi lopásnak számít-e a plágium?

Reggel szokás szerint belenéztem a KultúrSzalon nevű portál kínálatába. Találtam egy figyelemre méltó tudósítást, legidősebb tanítványom, az ötvenhez közeledő Dolhai József írta. Mielőtt azonban bemutatnám, néhány sor a digitális fórumról is.
Nyíregyházán szervezi Csonka Edit (szintén tanítvány) és Kundri Tamás. Eszményi páros, kiegészítik egymást: a főszerkesztő Edit, a rendszergazda Tamás. Szívós munkával maguk köré tömörítették a helybéli főiskola néhány végzett hallgatóját, mellesleg a literátus tanítványaimat. Például a regényíró B. Kiss Andreát, a novellista Komor Zoltánt, a rádiós hangú, de jó versekkel is jelentkező Nagy Melindát és a publicista-tárcaíró Rozsnyai Alizt. Dolhai József riporter alkat, mert a tudósításaiba is belecsempész egy kis személyességet. Mostani témájára úgy tett szert, hogy a nyíregyházi főiskolán szerzett kommunikációs diplomája után elvégezte a miskolci egyetem politológia szakát is. A borsodi tanintézmény politikatudományi intézete pedig néhány napja vitát rendezett a plágium magyarországi történetéről.
Ahogy József szavaiból kiveszem, a szervezőket nem elsősorban az érdekelte, hogy a kisdoktor Schmitt Pál és a szakdolgozat-író Gyurcsány Ferenc szellemi kalandjait milyen politikai ítéletek övezték. A plágium régmúltba vesző előzményei foglalkoztatták őket, bizonyára nem teljesen függetlenül a XXI. századi fejleményektől. Eltűnődtem azon, hogy a gutenbergi könyvnyomtatás előtt inkább erénynek számított a másolás, mint fogyatékosságnak. Szívesen ismerkedtem volna részletesebben is Kazinczy Ferenc és Kölcsey Ferenc késhegyig menő, de csupán futólag érintett plágium-vitájával. És érdekelt volna az is, hogy a posztmodern vendégszövegnek vajon milyen funkciója van Esterházy Péter vagy Szőcs Géza szépírodalmi életművében.
Az a benyomásom, hogy a tudósítónál elnézőbben ítélem meg a plágiumot. Ennek két oka is van. Az egyik az, hogy évtizedek óta gyűjtöm a szállóigéket, és megtanultam, hogy egy érdekes gondolat hány kézen megy át, amíg jó mondattá formálódik. Ha például száz évvel ezelőtt az író Molnár Ferenc hallott valami szellemeset a New York kávéházban, azzal foglalta le, hogy „Mától kezdve én mondtam.” A másik ok az, hogy úgy tapasztaltam, mintha az istenhívők engedékenyebben ítélnék meg a plágiumot. A bibliai teremtésmítosz szellemében abból indulnak ki, hogy eredeti gondolatai csak Ádám ősapánknak lehettek.