KulturSzalon

A Sátántangó kocsmája túl van a faluvégen, bizonyos komondoros asszonyverés miatt a falu elhatárolódott a vendéglőstől, így Gyirmótatelep-felső néven búslakodik egymagában.

Napjainkban is pókok szálazzák terét, ahogy papjuk fejét hálózzák be a sárkánylátó kényszerképzetek. 

Dzsordzsi, a szub-entektüel Felhőfi-Kiss László sokat olvas, „Nagy jéger? Nem, még dolgom van, jó lesz a kicsi is, kettő.” A hiszékeny pap, aki gyerekkorában „Tüzérség”-nek nézte a „Tűzőrség”-et /Pintér Gábor/, már azt is elfelejtette, hogy fél éve elvált, ám minden éjjel hazamenet találkozik a /Házi/ Sárkánnyal. Röpködnek a cifra beszólások, de a szokott alkoholista viccek helyett, Deák Tamás szövegkönyvében az egymásnak feszülő viszonyulások és fura helyzetek szülik a komikumot. A keményem célratörő dialógusok fokozatosan rajzolják meg a törzsgárda lepusztult figuráit. 

A Nagy Ász Urmai Gábor, kártyán mindig veszít, ám dagasztásban kigyúrt, harsány hasasságában karizmatikus jelenléte biztos nyerésre áll a veszett szópárbajokban.

A rendező Deák Tamás jól ismeri az alternatív szcéna nagyjainak nyelvét, határozott mederbe tereli a poénok zuhogó áradatát, összehangolt egységbe kovácsolja a kiváló szólistákat. Színészként a permanens delíriumot testesíti meg, tőmondatokon kívül egy ismétlődő szavajárása van: „Jön az a nagy téglalap szembe, és rá van írva, hogy én hol lakok”, ez a Gyirmótatelep-tábla, melynek filctollal írott közepének negatívja nyomódik izzadt homlokára, komor névadóként: ATÓM. 

Korunk hőse három lábon áll. Robin László polgármestere kocsmáros és egyben a vegyesbolt tulajdonosa, trafikja még nincs, mivel 2012-t írunk. Ötletes ember, a kricsmiben tábla hirdeti: „NEMKÁROMKODÓ, HELYISÉG”, a közönség az utcára fut ki egy-egy jóízű bemondás erejéig. Sanyika talán tanító volt, amíg még éltek gyerekek a faluban, Orbók Áron /szem/üveges tekintetű révületben rendel: „Álmodom színész-korokról, csókold meleg dallal a szívem/ Kereszt előtt, Halál előtt, most egy sörre éhezem.” Alig veszi észre az izzóan parázna nézésű Judy, aki „nem Csuti!”, szerelmi vágyakozását, amelyet a hipnotikus aurájú Kovács Annamária keresztrejtvény izgalmakkal álcáz. „Szín, három betű. - Ződ.” Avagy a végkép leleplező: ”Szerelem nyílása, négy betű. Ja, nem!, nyilasa. - Kupido. - 4 betű, csak az jön ki, hogy: kupi.” Néha könnyű a dolga, az „Izlandi vulkán, 19 betű?”-re, egyhangúan vágja rá mindenki: Skeggjastaoahreppur!!! A bűbájos kocsmatündér, alkoholosztó tevékenysége, de még inkább sugárzó színészi jelenléte mindvégig az előadás gyújtópontját képezi, azt is el tudja nagyszerű énekléssel játszani, hogyan kántál angolul egy csiszolatlan gyergyói lány. 

Az alkesz-trupp hamleti módon néz szembe a Sárkánnyal: „Káprázat! Ha van beszélni hangod, vagy szavad: Felelj!”, ám országra szóló Sárkánytivornya helyett csak a tovazúgó vonat zakatolása jut nekik. 

Pompás mulatság ez a vendéglátóipari színház, a Deák Tamás vezette Picaro Műhely előadása azonban túllép a mai kocsmán, „az értelemig és fel, tovább”.