KulturSzalon

Triónk zenéje ötvözi a jazzt, a bluest, a rockot és a kelet-európai népzene dallam- és harmóniavilágát. Javarészt saját számainkat játsszuk, amelyek Babosi László szerzeményei.

Találós kérdés: gitár s ének hangja száll, tavaly mint Ámítógép muzsikált, de volt már Okleveles uccakutya is ám, 2005-ben pedig övé lett a szakmai díjazás a veszprémi Utcazene Fesztiválon. Na, ki ő? Hát persze, hogy Kónya Levente József.

 

A Nyíregyházi Hölgykoszorú Nőikar 6 éve működik Nyíregyházán. Az amatőr kórus kizárólag szórakoztató műsoraival színesíti a környék rendezvényeinek hangulatát. Természetesen a csapat rendkívül jó hangulata és az éneklés iránti rajongása sikereket is hoz a „konyhára”: léptek fel Mészáros Árpád Zsolttal, Zalatnay Cinivel, Csonka Picivel, az Omegával, önálló estjük mindig teltházas. Szokásukhoz híven a VIDOR Fesztivál közönségét ebben az évben is szeretnék szórakoztatni, Kazár Ticiána átdolgozásaival készülnek.

 

A Pántlikás együttes 2006-ban alakult, elsősorban magyar népzene megszólaltatására. Leggyakrabban szatmári muzsikát játszunk, de más tájegységek dalait is szívesen megszólaltatjuk műsorainkban. A tárogató népszerűsítése szívügyünk, tehát minden olyan műfajt felvállalunk, amelyben valaha is megszólalt a tárogató: verbunkosok, katonadalok, virágénekek, magyar nóták, népies műdalok, egyéb szerzemények, amit a hangszer-összeállítás lehetővé tesz.

 

A zenekar célja a magyar népzene, népdal, virágének és nóta kincs és énekelt versek szórakoztató célú megszólaltatása.

A Roadmovie egy színházi kísérlet. Kísérleti zenés színház, ahol a szereplők nemcsak játszanak a hangszeren, miközben átélnek, hanem maga a hangszer is eljátszik egy-egy szerepet - a zongora maga az autó, mellyel a menekülés történik. Kísérlet arra, hogy olyan szórakoztató előadás legyen, amely nem használja a szórakoztató műfaj eszközeit, mégis könnyed, a maga vállaltan alternatív módján. Kísérlet, melyben két opera-énekesnő tündököl prózai szerepben, és közben úgy járják a zongora-négykezest, mint asszonyok a szövőszéknél. Kísérlet még arra, hogy a rendező az előadásban elhangzó nyolcvanas évekbeli slágerek magyar szöveg-változataiba gondolatot csempésszen.

 

„Máthé Zsolt rendezése minden ízében nagyszerű produkcióhoz vezetett, az előadás színpadon hatványozza meg a film sikerét…” 

- Fehér Elefánt -

 

Menjenek a Sanyi és Arankába. Csak ezt javasolhatom. Egy remek estéjük lesz, ha látják A négykezes úti színházat Baróthy Angyalaitól.

 

„Hol vannak a férfiak – egy isten, ki alászállt

a sok utcai herkules, mind aki harcra várt

vagy-e még szőke herceg hófehér paripán

holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány”

Az elmúlt években (legyen már valami végre!) egy újfajta színházi műfaj született. Először ezt a Hoppart-éknál láttam, de e műfajban rendez Pelsőczy Réka is, akinek – biztosan joggal tételezem – sok köze van az új színházi műfajhoz magához is. Szóval, ez az új műfaj szintézise az összes előzőnek. Ezért nemcsak kifejezőeszközei számosak, de a sokféleség következtében állandóan a rejtelmesség kellemes fuvalma lengi körül. Semminek sincs egy értelme, minden valaminek nagyon-nagyon sok van. A műfaji szintézis következtében – ahogy hétköznapjainkban is, mintegy azt leképezve – fél- és egész gondolatok-érzések libbennek erre-arra, meg-megállva ária- (az opera minden követelményének megfelelve), próza-, báb, tánc-, fizikai színház és egyéb formákban tolmácsolva. Ez a színház egész idegrendszerünket és minden érzékszervünket igénybe veszi, magába szippant, s jól megkever-kavar, hogy kilépve mintegy újra értékeljük egész addigi vélekedésünket.

Még a színtársulat neve is csupa talány. Baróthy Angyalai ( ha Charlie-nak lehetnek, Baróthynak miért nem?) , melynek több előadása volt már. A közös nevező a többen, Máthé Zsolt, az Örkény Színház nagyszerű művésze, aki ebben a színház műfajban rendezi a Baróthy Angyalait. Ez a név egy olyan nyitott alkotó közösséget takar, amely 2011 tavaszán kezdte meg működését. Az első előadásuk a Sirályban volt, s adtak elő híres dalokat Gershwintől Amy Wynehousei-ig magyar szövegű feldolgozással. Legújabb bemutatójuk a négykezes útiszínház, Roadmovie , amely a Thelma és Louise című amerikai film történetén alapul. Két barátnő egy gyilkosság elkövetése után menekül az FBI, a férfiak és a múlt elől. A helyszíneket, az autót, a lelki-folyamatokat, az énekhangok, a különböző hangszerek, s a magyar nyelvre lefordított nyolcvanas évek beli slágerek teszik érzékelhetővé. A főszereplők: Szathmáry Judit és Murányi Márta, színpadi gyakorlattal és kiterjedt hangszeres tudással rendelkező operaének-szakos hallgatók, Friedenthál Zoltán és Nagyhegyesi Zoltán a Novák Eszter nevével fémjelzett zenés színész osztályok tanítványai. Ők négyen az összes szereplő és az össze hangszer. A darab egy krimi, amelyet a meg- és átélhető szerelmi szálak hitelesítenek.

S mindez a Sanyi és Aranka Színház és Operában. Ezt az intézményt Lukáts Andos Kossuth-díjas színész (a Wikipédia szerint 119 szerep és 43 rendezés – köztük a Portugál a Katona József Színházban, amely több mint egy évtizede nem kerül ki a repertoárból, s az 1999-ben készült film – filmrendezései közül egy), hozta létre és üzemelteti ezen a néven a Mátyás utcában. Repertoárjuk sokszínű, mint például Koltai Róbert Móricz-műsora és a februári bemutató, a Darvas Szilárd-est.

Ha élvezni szeretnék lelküket, akkor menjenek a Sanyi és Arankába! Nézzenek ott, amire akadnak, de ne hagyják ki a Máthé Zsolt (egy fehér paripás, szőke herceg) rendezte négykezes útiszínházat.

Józsa Ágnes

 

 

Ezúttal a tavaly elhunyt Koncz Zsuzsa fotóriporter munkáival ismerkedhetünk meg, aki a színházi élet jelentős, számos magyar és külföldi díjat elnyert fotósa volt.

Színházi próbákat, filmforgatásokat fényképezett, fekete-fehér portréin megörökítette a kor híres művészeit. Az 1990-es években dokumentarista, szociografikus riportokat készített, az évtized közepétől pedig táncfotózással is foglalkozott. 

E gazdag képanyag azonban minden nap egyre fogyatkozó, ugyanis a képek egy részét napról napra felváltják majd azok a rajzok, amelyeket a VIDOR-on már jól ismert nagyszerű karikaturisták készítenek a fesztivál ideje alatt. 

Coleman és Valene, az apjukat nemrég egy különös baleset folytán elvesztett testvérpár egy Isten háta mögötti ír faluban, annak is a legszélén él. A nagy bánat közepette – amelyben a masszív alkoholista helyi pap, Welsh atya szeretne nekik vigaszt nyújtani – mindennapjaik nagy része egymás bosszantásával, hergelésével, átverésével és idegesítésével telik. Mi több: számukra ez maga az élet – mindegy, hogy pástétom leveles tésztában vagy szentszobrocskák vagy képes magazinok vagy hasábkrumplik vagy alkoholtartalmú italok vagy birtok vagy tehenek vagy nők vagy kutyafüle: bármin és bármikor hajba kapnak, összevesznek vagy ölre mennek. Akár a legvégsőkig. Erről szól ez a darab: a bűnről és a szeretetről. Meg arról, hogy van-e élet a halál után? És előtte? Ajánljuk családosoknak és egyedülállóknak, szülőknek és testvéreknek, barátoknak és felebarátoknak, fülig szerelmeseknek és örök ellenségeknek. Főleg embereknek.

Szép nyári nap: a legyek döngenek, a szúnyogok repkednek, a békák brekegnek. 

A jószívű, ám együgyű farkast felkeresi a vagyonát gyarapítani vágyó róka, akinek igazán rafinált ötlete támad. A meggazdagodáshoz megszerezni az aranytojást, kikölteni, ám amikor kikel a kiscsibe, kiderül, hogy…

A Róka és a Farkas elhatározták, hogy ellopják az aranytojást. Hiszen ha majd kikel az aranytyúkocska és minden nap fog tojni aranytojásokat, akkor nagyon hamar gazdagok lehetnek a Róka és a Farkas. De ami ezek után történt, senki sem számított. Tyúk helyett kakas lett! Most oda a gazdagságnak! Nem lesznek aranytojások! A Róka eldöntötte - ha már nincs hasznuk az aranykakasból, legalább egy finom vacsora lehet belőle. De a Farkas ezt nem akarja. Hiszen olyan aranyos a kis kakas. És inkább felnevelné mint sem hogy megegye! Hogy mi lett a vége? A Farkas és az Aranycsibe együtt marad a Kendermagos tyúkocskával, és tiszteségesen szolgál a Farkas Apónál és Anyónál kutyaként...