Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Tótavé vagy Mesterházy?
2012. április 13. 12.27 | zoldi.laszlo
Tegnap este érdekes beszélgetést láttam és hallottam. Az ATV Húzós című interjúműsorában Tamás Gáspár Miklós filozófus válaszolt Rónai Egon kíváncsiságról árulkodó kérdéseire. A publicisztikából élő bölcselőnek volt egy mondata, amire fölkaptam a fejem: „Tóta W. Árpádnak több híve és ellensége van, mint Mesterházy Attilának.”
Akad néhány, immár újságíróként dolgozó tanítványom, akinek adok a véleményére. Egyikük évekkel ezelőtt ajánlotta a figyelmembe Tótavét, ahogy egymás között emlegetik. Azóta olvasom a harmincas publicistát, és elfogadom a filozófus értékítéletét. Írásai egyszerre üdítőek és felháborítóak, egyszóval hat a maga sajátos közegére. Rám is, pedig a huszon-harmincasok a gyerekeim nemzedékét alkotják, ráadásul nemcsak a digitális sajtót böngészem, hanem még a nyomtatottat is lapozgatom. Talán az utóbbival magyarázható, hogy amikor Tótavét olvasok, akkor Bertha Bulcsu jut az eszembe.
A múlt század nyolcvanas éveiben ő számított a leghatékonyabb publicistának. S mert a barátomnak nevezhettem, gyakran láttam, amint érvelés közben fejébe tolul a vér. Ha manapság kézbe veszem a könyveit vagy az ÉS bekötött évfolyamait, szinte hallom a hangját; a gazdag szókincsű, dunántúli tájszavakban bővelkedő hangulatfestést és a vértolulásos következtetést. Akkoriban mintegy kétszázezer, leginkább vidéken élő és elszigetelt értelmiségire hatott. Tóta W. Árpád sem lehet hatékony véleményformáló a maga közönsége: az újságokat nem olvasó, digitálisan viszont tájékozott médiafogyasztók nélkül. Annyit változott az ország, hogy Bulcsu a puha diktatúrában keménykedett, Tótavé pedig a kemény demokráciában rühelli a finomkodást. Kifejti például álláspontját az Orbán-kormány tevékenységéről, majd levonja a következtetést: „Ez, uraim, lószar.” (HVG Online, 2011. november 2.)
Nemzedéktársa, Mesterházy Attila szintén a nyilvánosságban mozog - kiegyensúlyozottságra hajló politikusként. Egy kis parlamenti párt elnökeként hetente ad ki langyos áttekintéseket, ám ahhoz, hogy megossza a közönséget, hívekre és ellenségekre volna szüksége. No és persze stílusra meg arányérzékre, hogy a logikus levezetésből hol csaphat át hatásos gorombaságba. Kultúremberként méltányolom a visszafogottságát, médiatanárként azonban szívesebben olvasom a tanítványaim kedvenc publicistáját.