KulturSzalon

 

A sportszerűség úgy kívánná, hogy ha egy párt kongresszusra készül, és ketten vetélkednek az elnökségért, akkor a hozzá legközelebb álló újság teret ad mindkét jelöltnek. Hadd fejtsék ki az álláspontjukat a párttal rokonszenvező olvasók előtt. Már az is megkülönböztetést sejtetne, ha az egyikkel az olvasottabb hétvégi számban, a másikkal pedig előbb vagy utóbb jelenne meg beszélgetés. A sajtóban ezt enyhítendő találták ki a páros interjút, amidőn oldalpáron látna napvilágot a két beszélgetés. Elképzelhető, hogy a szombaton kezdődő kongresszusig a Népszavában lesz még interjú Szanyi Tiborral, annyi viszont már bizonyos, hogy üzenetei hátrányos helyzetben juthatnak el az érdeklődőkhöz.

 

Az már más kérdés, persze, hogy jó volna, ha a pillanatnyilag kárvallott elnökjelölt tudná, hogy mit beszél. Tegnap a Magyar Távirati Iroda kiadott egy közleményt, amelyben ezt mondta a szocialista politikus: „Ha az MSZP most túl tud lépni az árnyékain, azt üzeni az embereknek, hogy 2014-ben is képes nyerni.” Rögtön felötlött bennem, hogy úgy, mint 2010-ben, amikor megsemmisítő vereséget szenvedett? De felejtsük el a suta fogalmazást! Komolyabb baj is van az idézettel, az árnyékon ugyanis nem lehet túllépni. Velünk együtt álldogál, és ha megmozdulunk, ő is velünk mozdul (legföljebb megnyúlik a falon). Ráadásul egy pártnak nincs árnyéka, vagy ha képletesen szólva van is, nem lehet belőle több, ezért az árnyék többes számban való emlegetése indokolatlan. A metafora tehát pontatlan.

 

Tudom, hogy van egy kifejezés, amelyet hébe-hóba használunk: túllépni a saját árnyékunkon. Ez azonban azt jelenti, hogy megkíséreljük a lehetetlent. És ezennel befejezem a reductio ad absurdum, a képtelenséghez való visszavezetés logikai műveletét. Szanyi Tibor akaratlanul is azt fogalmazta meg, hogy ha most az MSZP megkísérli a lehetetlent, akkor ezt üzeni az embereknek: nincs esélye nyerni 2014-ben. Lehet, hogy igaza van, de ezzel a programmal aligha nyer a szombati pártkongresszuson.