KulturSzalon

Kakuk L. Tamás tegnap a Magyar Rádió 180 perc című műsorát vezette. Annyit tudok róla egy idén januári cikk alapján, hogy az MTVA hír- és hírháttér főszerkesztője. De azt is olvastam, hogy a közszolgálati rádióban szerkeszti a határon túli műsorokat. Vajon melyik információ a frissebb? A lényeg az, hogy inkább menedzser, mint műsorvezető. Alighanem ezzel magyarázható, hogy a reggeli adásban méltatlan helyzetbe hozta magát.

 

Többször is beharangozta, hogy negyed nyolckor az MSZP választmányi üléséről fog beszélgetni Gőgös Zoltán elnökhelyettessel. Csakhogy a magyar újságíró tárdalomban valószínűleg ő volt hétfőn az egyedüli, aki nem tudta, hogy az MSZP szombaton kongresszust tartott. Nem ugyanaz a műfaj. Amidőn pedig hét után tizenhat perccel az interjúalany figyelmeztette a tévedésére, azonnal vette a lapot, és kifejtette, hogy „lehetett olvasni sokfélét erről a kongresszusról”. De ha sokfélét olvasott a szombati pártkongresszusról a vasárnapi lapokban, amelyek hónapok óta nem jelennek meg, miért beszélt többször is választmányi ülésről?

 

Szerencsére Gőgös Zoltánnak sikerült egyszerű szavakkal összefoglalnia a helyzetet: választási pártból újra mozgalmi párt akar lenni az MSZP - az emberek felé kell fordulnia, ha életben akar maradni. Az a benyomásom, hogy ezt akarta elmagyarázni Tóbiás József pártelnök is az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Kár, hogy belegabalyodott az alapszabályba, mely rajta kívül legföljebb az MSZP tagjait érdekelte. Talán ő is érti azt a folyamatot, amit a vezetőtársa (helyettese) közérthetően bontott ki a rádióban, csakhogy nem képes elmondani, amit gondol róla. Valószínűleg azért nem, mert csupán egy nyelven beszél. A funkcionáriusi nyelvezetet használja, amelyet a pártalkalmazottak beszélnek, csakhogy ez nem azonos a pártirodán túl élők szavajárásával.

 

Ez az ellentmondás váltotta ki tegnap este Kálmán Olga értetlenségét, aki próbálta megérteni, amit talán ért az interjúalanya, de nem képes a párton kívüli nyilvánosság számára érthetően elmagyarázni. Azt hiszem, ez a legtöbb, amit egy inkább műsorvezető, mint főszerkesztő-menedzser megtehet értünk: nem játssza meg a mindentudót, igyekszik azonban felkészülni a témából, hogy azokat képviselhesse, akik nem faggathatják a politikusokat. Az interjú végén ezzel dicsérte beszélgetőpartnerét, aki egyre lelkesebben mondta a magáét: „Ha valakit felrázott, akkor saját magát.” Vajon a hangjából Tóbiás József kiérezte-é az iróniát?