Jelenlegi hely
Új Vers
2017. november 2. 16.22 | oasev
BEFEJEZETLEN VITA
Akár egy sziget, ahol az Idő is megállt,
s a sokatmondó tekinteted akár a szike vesémbe behatol.
Arcod pirospozsga ragyogásában
huncut mosolyod játszadozik s tétovázik velem!
Sebezhető szívemben az évek
rafinált szálkái ütöttek agresszív tanyát,
s csak finom, ápolgató kezed gyógyíthatja meg!
Öledbe hajtanám meghurcolt fejem:
Egyáltalán végre lehet még valaha is
emberi gonoszkodók sóvárgásainak
naponta? Hogy lehetne titkos bejáratott biológiai útvonalakon
két szívdobbanásunkat összekacsolni, mondd?
S a félszeg, fellengzős akarat nem rejthet mást csupán azt,
hogy mindketten gyávákká silányodtunk a döntő pillanatban?
Én tudtam, hogy hamarabb véget ért a tetszetős,
kis flört,mint azt korábban hittük volna.
Hamarabb véget ért félbehagyott, tétova vallomásunk,
mint hirtelen, kapkodó lélegzetvétel,
a biztos fulladás előtt! Valóban így gondoltad?
Ezt akartad? Kérlek, felelj! Semmi kényszer!
Miért tűnt mindenkori szívvel érezhető
halhatatlanság bosszantóan végesülőnek?
Oly kegyetlenek s alávalók voltunk egymás önzetlen
s balgán nemes érzelmeihez, mint két könyörtelen despota,
akik egyedül vélik rendezetnek a Kérdést:
,,Szeretsz-e még? Vagy csupán eldobható,
olcsó használati tárgyad lehettem,
míg palotapincsiként ide-oda ugrabugráltam helyetted is?!
Tudom, hogy nagyon bosszant, idegesít,
de egyetlen percre nyugodj meg!
Te a biztos tudatlanságig gyötörnéd a kihasználható pillanatot
– most légy csöndedben figyelő:
Figyeld Szíved dobbanásait,
s csak azokra hallgass – ez a legnehezebb s legfájóbb!
– Az irigység s féltékenység mint rejtélyes megbízható
soha nem vezethessen mert rossz ómen!
Bókjaim vissza hangjaira valahol
távolból titkosan most is te remegsz, válaszolsz!
