KulturSzalon

 

Nem azzal fejezte be, mint a közszolgálati tévében és rádióban, hogy esze ágában sincs lemondani, hanem kurta mondatban tudatta, hogy visszaadta államfői megbízatását a magyar országgyűlésnek. Ugyanaz a gondolatmenet, gyökeresen ellentétes végkövetkeztetés. Vajon mi változhatott másfél nap alatt? Újságok nem jelentek meg vasárnap, az online portáloknak pedig nincs elég pénzük arra, hogy színvonalas ügyeletet tartsanak. Gőzerővel dolgoztak viszont a kormánypártok politikai elemzői, és valószínűleg arra jutottak, hogy a plágiummal vádolt köztársasági elnök már mindent aláírt, amire rendeltetett, ezért aztán a körülötte kavargó botrány több kárral, mint haszonnal jár - a mór megtette kötelességét, a mór mehet. 

 

Azt hiszem, hogy lemondásában még két ok játszott közre. A tudományos élet eddig sem fogadta be újdonsággal aligha kecsegtető kisdoktorijával együtt, most pedig ráadásul még el is tanácsolta. Nem a baloldali, nem is a liberális tudomány, hanem a magyar tudósok - világnézetüktől függetlenül. Márpedig a szellemi életből kiközösített államfő nem igazán alkalmas arra, hogy megtestesítse a nemzet egységét. A másik ok szintén ökumenikus. A plágium-botrány első mozzanatától az utolsóig meghatározó szerepe volt a médiának a történtek feltárásában, részletezésében és napirenden tartásában. Az újságírók - megint csak a világnézetüktől függetlenül - leginkább abban értettek egyet, hogy Schmitt Pálnak mennie kell. 

 

A tudományos élet kiválóságai, a média erkölcsileg érzékeny munkatársai és a kormánypártoknak dolgozó helyzetelemzők olyan értékítéletet fogalmaztak meg, amit az országló miniszterelnök már nem hagyhatott figyelmen kívül. A volt köztársasági elnök pedig az élete végéig járó havi másfélmillióból majd csak meglesz valahogy az állami villában. Talán még az elvett kisdoktori disszertáció helyett ünnepélyesen beígért PhD-dolgozatra is telik a szinte korlátlan szabadidejéből.