KulturSzalon

Különleges napja volt a Vidor Fesztiválnak a mai, ugyanis Berecz András mesélt és énekelt, valamint barátai zenéltek a Kossuth téri színpadon. De ne szaladjunk ennyire előre, mert a fesztivál délutánján, ahogyan azt már megszokhattuk, utcaszínház, mutatványosok, komédiás bohócok, pantomimesek, karikaturisták, élőszobrok – mert nélkülük nincs Vidor – késztették vidámságra és derűre az országos seregszemlére látogatókat. Az akrobaták még csak készültek a mutatványra, a közönség már izgatottan várta a bemutatót. Csocsó bohócot napról napra egyre több ember veszi körül.

A térzenét hallva, a vidám bohócokat, pantomimeseket látva mindegy, hogy ül vagy áll az ember a belvárosban, a vidámság hangulata azonnal elragadja. Egy teljesen más világba repíti az ott  tartózkodót. 
Az irodalom szerelmesei Forgách András író, drámaíró pályájáról, műveiről, terveiről szóló vallomásait hallhatták a Megyei Könyvtár Galériájában, ötórai tea helyett, kávéházi hangulatban.
Gyermekdalok, megzenésített versek és interaktív népmese feldolgozások alkották Hajdú Ágota és Olajos Gábor műsorát a Házasságkötő terem előtt.

Monsieur Chandebise-zel a legszörnyűbb dolog történt: egyik napról a másikra képtelen férji kötelességét teljesíteni. Így került a bolha a fülbe: felesége természetesen arra gyanakodott, hogy másnál meríti ki energiáit, és nemes bosszút eszelt ki, a Móricz Zsigmond színház Nagyszínpadán. Georges Feydeau bohózatát a budapesti Radnóti Színház előadásában tekinthette meg a nagyérdemű.

Emmi Rothner e-mailben szerette volna lemondani a Like magazin előfizetését, de félreütött egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél kötött ki. Minthogy újra meg újra a rossz címre írt, Leo egy idő után kénytelen volt felvilágosítani őt a tévedéséről. Így vette kezdetét egy levélváltás a Krúdy Kamarában.

Berecz András mesemondó azt vallja, hogy az ő hivatása lényege új életet lehelni a mesékbe. A már megkopott hagyományokat fényesebbé tenni. Legutóbb Gyergyóban járva székely népdalokat gyűjtött, melyek Hazakísérlek című lemezén jelentek meg. Ezt a székely világot hozta el hozzánk a fesztivál hetedik napján, a Kossuth téri színpadra. „Fogadják fele annyi szeretettel, mint amennyivel mi készültünk.” - kérte a közönséget Berecz András. A Gyergyóalfaluban élő Hazug Pista bácsitól hallott meséket, a régi gyergyói népzenét és dalokat hallva úgy éreztük Berecz András és barátai  (Dsupin Pál – furulya, Vizeli Balázs – hegedű, Szabó Dániel – cimbalom, Mester László - gardon) egy képzeletbeli utazás keretében Székelyföldre repítettek.
A békéscsabai Farkas Tamás és párja, Almási Berta gyergyói néptáncot mutatott be, így a közönség még közelebb érezhette magát a székely ember világához.

Az énekes egy igazi fesztivál élményre csábította a közönségét. Megkért minket, hogy énekeljünk el egy olyan dalt aminek az első versszakát mindenki ismeri aki a magyar nyelvet beszéli „Előlször magunkban majd a fiúk is beszállnak”- mondta. „Erdő erdő erdő marosszéki kerek erdő” hangzott fel a közismert népdal melyet közösen egy emberként énekelt a Kossuth tér. Ezt az élményt a közönség vastapssal jutalmazta a koncert végén.