KulturSzalon

Régóta figyelem Gyöngyösi Márton politikai megnyilvánulásait az ország házában. S bár csóváltam a fejem, a személyes érintettség visszatartott a nyilvános értékítélettől. A papája ugyanis négy évig az edzőtársam és a legnagyobb ellenfelem volt. Sosem lettem volna országos bajnok, ha nem gyötörjük egymást a futópályán.

 

Vagy húsz éve beszélgettünk utoljára. Egy országos napilap főszerkesztő-helyetteseként repültem a távoli kontinensre, ő pedig, mielőtt visszautazott volna állomáshelyére, a távol-keleti nagykövetségre, ahol első beosztottként dolgozott, meglátogatta Indiában, angol nyelvű iskolában tanuló fiát. A közös emlékek felidézése közben szóba került az apja is. Mérnök volt, régi vágású úriember, aki jelentős pozíciót kapott a kecskeméti városházán. Sosem jártam náluk, ezért nem tudhatom, hogy családi körükben milyen volt a hangulat. Vajon a Kádár-rendszerbe illeszkedett, keresztény középosztálybeli famíliához tartozók most maguk között borongva-borzongva beszélgetnek az eltévelyedett Marci fiúról? Vagy a külföldön kikupálódott fiatalember az otthoni szalonzsidózást nyomatékosította ideológiává negyvennyolc órával ezelőtt, az országgyűlésben?

 

Csak azt látom-hallom, hogy nagy a botrány, amelyet ügyesen aknáznak ki az ellenzéki médiumok. Az Orbán-kormány hatalomra jutása óta alig adódott alkalmuk, hogy átlépjék az országos nyilvánosság ingerküszöbét. Ezúttal még a Fideszt is arra kényszerítették, hogy határolja el magát a zsidózó Jobbik-politikustól. Mindazonáltal végignéztem a videofelvételeket, és hajlamos vagyok elhinni, hogy a kecskeméti választókat képviselő honatya nem azt akarta mondani, amit mondott. Az összefüggésekből az rajzolódott ki, hogy ügyetlenül hajtott végre egy pártutasítást.

 

Eredetileg a kettős állampolgárságú politikusok számbavételét szorgalmazta volna - ez sem lett volna szép tőle -, ám a rögtönzés zavarában a magyarországi zsidóság lajstromozását követelte. Ha elfogadjuk utólagos mentegetőzését, akkor van egy enyhítő és egy súlyosbító körülmény. Enyhíti a feltételezett szándékot, hogy személyében a szélsőjobboldali, egyelőre kormányon kívüli Jobbik eljutott a baloldali szlovák kormánypolitika szintjére (csak Ficóék nem zsidóznak, hanem magyaroznak). Súlyosbítja minősíthetetlen kijelentését, hogy alkalmatlan a nyilvánosság előtti szereplésre. Honatyasága két és fél éve alatt sem sikerült elsajátítania a viszonválasznak nevezett rögtönzés egyperces műfaját.