KulturSzalon

 

Magam is úgy vélem, hogy egy szélsőjobboldali párt Magyarországon két kártyát tehet ki az asztalra: a zsidót és a cigányt. (A felső bűnbak, ugye, a zsidó, az alsó pedig a cigány.) Volt, és talán lesz is annyi hungarista, hogy beszavazzon egy politikai csoportosulást a parlamentbe. De csupán egyet. Néhány történelem szakos egyetemista, köztük Vona Gábor épp azzal orozta el az országgyűlési megszólalások lehetőségét a MIÉP-től, mert Csurka István nem vette észre, hogy a zsidó kártyával aligha lehet hívekre szert tenni a vidéki Magyarországon. 

 

1944-ben a magyar állam bevagonírozta a vidéki zsidóságot, és a deportáltak közül csak minden tizedik jött vissza a német megsemmisítő táborokból. Becslések szerint legföljebb húszezer zsidó él Budapesten kívül. Őket támadni lehet ugyan, ehhez azonban nem szerezhető tömegtámogatás. A megyei lapok olvasása közben feltűnt, hogy a Jobbik politikusai kerülik a zsidó témát, és bár vidéki körútra kísérik el az iráni nagykövetet, inkább a cigány kártyát játsszák ki. 2010-ben így kaptak Északkelet-Magyarországon húsz százalékot is, mellesleg többet, mint az MSZP. 

 

Ormos Mária helyzetelemzése tehát pontos. Sorait ott árnyalnám, hogy nem a ’vidék’ és a ’város’ között kéne különbséget tenni, hanem a falu-kisváros és Budapest között. Nálam jobban tudja, hogy történelmi okok következtében a magyar metropolisban többször annyi zsidó él, mint a vidéki kisvárosokban és falvakban együttvéve. Ha a média fő sodrából kiszorult Jobbik most kijátssza a zsidó kártyát, akkor nem föltétlenül azért teszi, hogy antiszemita szlogenekkel szólítsa meg a „város’-t. Azért inkább, hogy fővárosi orgánumok ugorjanak a témára, és ezáltal magára irányítsa a figyelmet. 

 

A Gyöngyösi Márton nevéhez fűződő provokációval ez sikerült is neki. A kérdés az - amire három órával a Parlament elé meghirdetett antifasiszta nagygyűlés előtt még nem tudhatok válaszolni -, hogy az ellencsapás arányos lesz-e.