Jelenlegi hely
Zsuponyó Gábor - Triskele
2015. március 23. 09.57 | admin
a virágzó városok csatornáiban
ahol szelíden a szag is zajjá alakul
ott újra felröppennek azok a régi utcaporos esték
kesztyűtlen kezeink közül
amikor még együtt járt kéz és kéz
ahol szelíden a szag is zajjá alakul
ott újra felröppennek azok a régi utcaporos esték
kesztyűtlen kezeink közül
amikor még együtt járt kéz és kéz
bennünk még megmaradtak azok a 90es évek
meg hogy minden valamin alapul
- és tart valahová -
mint oázisunk amely ránőtt a sivatagra
bőrünk alá pedig újra beivódnak azok a kamaszkori színek
melyekből eldőlt már akkoriban
hogy kik is vagyunk valójában
meg hogy minden valamin alapul
- és tart valahová -
mint oázisunk amely ránőtt a sivatagra
bőrünk alá pedig újra beivódnak azok a kamaszkori színek
melyekből eldőlt már akkoriban
hogy kik is vagyunk valójában
(A rajzot készítette: Zsuponyó Gábor)
mi még datolyapálmák árnyékában nevelkedtünk
- együtt dolgozott három ember hat kéz -
és itt említhetném meg nem utolsó sorban Shivát
hisz bennünk, velünk, együtt és egymással járt és kelt
az atya, a fiú és a szentlélek
pedig nem tartoztunk egyetlen valláshoz sem
ma meg már nem léteznek szent képek
így mi húzzuk már csak a teret kockásra újra
hisz mi még embernek születtünk
de félreterelt az emberiség vad sodra az útról
melyet még magunknak köveztünk ki
ma már csak teleírjuk a jövőt álmainkkal és emlékeinkkel
emlékeztet a nyakamban függeszkedő medál
hogy ahogy az ember felnőtt
bennünk az emberség még inkább megnőtt
és a mi időszámításunk szerint
az utat még ösvénynek hívták
szegélyek és akadályok nélkül
emlékeztet a nyakamban függeszkedő medál
hogy ahogy az ember felnőtt
bennünk az emberség még inkább megnőtt
és a mi időszámításunk szerint
az utat még ösvénynek hívták
szegélyek és akadályok nélkül
