Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Zsuponyó Gábor: A világ nélküled-sivatagában

a világ nélküled-sivatagában
ködbe borult dűnék háta alatt
büszkén domborodnak dűnekebleid
és kék az ég
homokszemek kísérik egymást párosával
mozaiksivatag, tudod, ahogy megálmodtad azt
fekete lovas és fehér királynő
két bábu fátyolos ruháit itt ringatja meg a szél
a szél és a végtelen dűnecsend
pupillatavasz
melyben két örökzöld kaktuszvirág bontja szirmait
igyál kebleimből, suttogod délibábosan
majd elsuhannak felettünk a száraz álmok
egy fekete gőzmozdony személyében
melyből kizuhanva esünk a kanyon mélyére
egymásba szerelmesen havazik épp

a hegy lankáin magányos pad csücsül
róla hiányzó fenekeink nyomaival
majd mint a sűrű fenyves ülünk egymás mellé
egymás kezét fogva, lovak hátán száguldva
mindhalálig szerelmesen
fekete és fehér kígyók marják már csak össze egymást
életüket áldozva azért, hogy éljünk
egy családként mindannyian
színesen az élet együtt-sivatagában
a békés dűnecsendben
távozó légbuborék a fekete gőzmozdonyból:
Welcome to Wintersun!