Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Aranyosi Ervin: Anyák napi gondolatok
2015. május 3. 00.09 | admin
Napunk fénye szikrázik, úgy csillog aranya!
Remegő két kezével terítőt varr anya.
A ráncos, idős arcán meg-megcsillan a fény.
Hányszor hajolt fölébem, még annak idején.
Hányszor kutatta arcom, hogy nincs-e baj velem?
Hányszor gyógyított, mikor feküdtem betegen?
Hány mesét mondott nékem, vagy énekelt egy dalt?
Értem dobbant a szíve, Ő mindig jót akart!
Főzött, mosott ha kellett, dolgozott eleget,
s próbálta tanítgatni a rosszcsont gyereket.
A széltől is megóvott, figyelte lépteim,
hogy jó irányba menjek a lét ösvényein.
Kincseket adott nékem, amit csak lehetett.
Általa érte lelkem mosoly, fény, szeretet.
Ölelő két karjában mennyei volt a lét,
ma is magamon érzem óvó tekintetét.
Hogy tudnám viszonozni – hisz nem is várja el –
ha mosolyt lát a számon, már megnyugvásra lel,
szívemben ott a hála, de szavam dísztelen,
hogyan adhatnám vissza, amit adott nekem?
Néha egy öleléssel mosolyát elnyerem,
ilyenkor biztos érzi, mit jelent Ő nekem.
A Nap fénye az arcán glóriaként ragyog,
köszönöm jó anyácskám, hogy létezem, hogy vagyok!
Aranyosi Ervin © 2015-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva