KulturSzalon

SAJNÁLATTAL KÖZÖLJÜK, hogy az Argentin Tangó tanfolyam BETEGSÉG MIATT  ELHALASZTÁSRA KERÜL JÚNIUSIG!!!

Argentin Tangó kezdő tanfolyam indul, április 14.-én 18.00 órától Nyíregyházán a Kodály Zoltán Általános Iskolában (Vay Ádám krt. 18.).
Az első, bemutató óra ingyenes, szeretettel várunk mindenkit!

Bővebb információ: argentin.tangoo@gmail.com

Az Argentin Tangó története

A Tangó a tizenkilencedik században született, származása elválaszthatatlan az argentin néplélektől és fővárostól, Buenos Airestől, eredete viszont igencsak vitatott. A Tangó elnevezés a "tambor"(dob) szóra vezethető vissza, amely a dél-afrikai feketék dobszóval kísért ünnepét idézi.

Csak a huszadik század elején vált társadalmilag elfogadottá, ami után hamarosan világszerte ismert lett. Kuba, Brazília, Argentína után 1907-ben került Párizsba, majd egész Európa tangólázban égett, új divatőrületet hozva ruhában s táncban egyaránt. A standard táncversenyek egyetlen latin eredetű tánca.

A Tangó előadásmódja igen nehéz feladat. Ritmusa szaggatott, dinamikus. Régen a bordélyházak látogatói táncolták. Erotikus jellege miatt évekig tiltott volt. Mostani formája, stílusa az erőteljes haladó mozgásokban jelenik meg, amelyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünetek között.

A táncos és zenei befolyás a kubai Habanérából és az argentin Milongából származik. A Tango Argentinot nevezték a modernizált Tangónak, mely főként Buenos Aires kikötőnegyedében terjedt el. Főként hegedű, gitár, fuvola és zongora kísérte. 1870 után a Németországból importált bandoneon - ami egy kromatikus tangóharmonika - kísérte a táncot. A spanyol-argentin mélabúval átitatott Tangó ellentétei a férfias és nőies, kemény és lágy, agresszív és szentimentális vonásokban mutatkoznak meg.

A Tangó a XX. század kezdetén vált Argentínában társastánccá. Az első Tangó versenyt Nizzában rendezték. 1912-ben Tangó-láz tört ki egész Európában, ám mindemellett a táncot "ízléstelen stílusa" miatt támadták is. Főként az egyház volt a tánc ellen, így azt hosszú időre betiltották. Aki ebben az időszakban Tangót táncolt és rajtakapták, azt letartóztatatták és elítélték. Az évek múlásával a szigor oldódott és a Tangó visszatért a táncos életbe.

1920-21-ben a dél-amerikai Tangót az angolok megreformálták. 1922-ben Londonban rendezett Tangó-konferencián a táncot az angol stílushoz igazították. A szentimentális Tango Argentinot, az eltérő stílusú angol Tangó váltotta fel, melyet rándításszerű mozdulatok (elsősorban a fejé), szenvedélyes előrehaladó mozgások, hirtelen késleletetések és egyértelmű figuralezárások jellemeztek.

Napjainkban kétféle Tangó van jelen a versenyeken. Az egyik az angol stílusú, melyet a standard táncversenyeken láthatunk, a másik az Argentin Tangó, amely a divattánc versenyek egyik igen népszerű programja.

A Tangó a második standard táncként szerepel a versenyeken. Igazi "kakukktojás" ebben a kategóriában latin eredete miatt. A nagy konferencián 1929-ben szabványosították mai formájára, melyet 1930-tól a németek is átvettek.

Jellegzetessége: a gyors, hirtelen fékezett, erőteljes haladómozgásokban nyilvánul meg, melyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között.

Zenei üteme: 2/4-es, de helyesebb lenne 4/8-os ütemre venni, mert minden ütemben két hangsúly van.
Tempó: tudásszint szerint 30-33 ütem/perc lehetséges, versenyen 33 ütem/perc.
Ritmus: lassú-lassú-gyors-gyors-lassú

Szerző: Polonkai - Gyenes Kincső