Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Az emberi alapérzések a régizenében is jelen vannak

A nyíregyházi Bencs Villa rendezvény szervezője október 21-én reneszánsz est keretében ismertette meg a Villa közönségével Tokodi Gábor lantművészt és Jäger Éva énekest, akik a régizene világába adtak betekintést. Gábort kérdeztük erről a zenei irányzatról.
KulturSzalon: Miben különbözik a klasszikus zenétől a régizene előadásmód?
Tokodi Gábor: A klasszikus zene oktatásában nagyon erősen jelen van a romantika korában kialakult előadóművészi és pedagógiai gyakorlat. A barokkra, vagy a még korábbi zenékre is gyakran a romantika szemüvegén át nézünk, holott például az 1700-as évek első felében más volt sok hangszer felépítése, akusztikus adottsága, de a zene megformálásának szokásrendje is más hagyományokat követett, mint a XIX. században. A régizenei előadásmódon azt szokás érteni, hogy az előadók megkísérlik függetleníteni magukat a későbbi korok stílusának befolyása alól, és úgy játszani egy-egy kor zenéjét, ahogy azt annak idején tehették. Természetesen akkoriban nem volt hangfelvételi lehetőség, tehát soha nem fogjuk hallani, hogy például Bach hogyan csembalózhatott, de a korabeli zeneelméleti tankönyvek, vagy az eredeti kéziratok tanulmányozása több-kevesebb pontossággal nagyon sok kérdést tisztázhat. Tehát egy barokk vagy reneszánsz darab esetében nem arra hagyatkozunk, hogy mondjuk egy XIX. századi nagy hegedűművész milyen spontán előadói ötleteket írt be az általa közreadott, és ma is gyakran használt kottába, hanem megpróbálunk utánajárni, hogy maga a darab szerzője mikét képzelhette el a darabot. Vagyis, mondjuk a kottában valahol egy hosszan kitartott hangot látunk, de közben a korabeli hangszeriskolák egyértelműen kijelentik, hogy abban a zenei környezetben nem kell az adott hangot végig kitartani, hanem könnyedén elengedhetjük és a ritmus értékét kivárva játszuk a következő hangot. Namármost, ha az előbb említett kiváló hegedűművész nem olvasta a megfelelő tankönyvrészt, és romantikus hevülettel és buzgó szenvedéllyel faltól falig kitartja (illetve a kottában kitartatja) a hangot, az már nem az eredeti szándék szerint fog megszólalni. Félre ne értsék: az még lehet nagyon szép és magával ragadó, de már nem a szerző szándékát közvetíti. A klasszikus zenei darabok játéka során is gyakran előfordulhat, hogy már magunk sem tudjuk, hogy miért is használunk vagy alkalmazunk úgy egy-egy megoldást ahogy tesszük, mert az eltelt évszázadok alatt megszakadt a közvetlen kapcsolat a darab írásakor még élő szokásrenddel.

Fotó: Bencs Villa
KulturSzalon: “Repertoárja a különböző pengetős hangszerek (reneszánsz lantok, teorba, barokk- és klasszikus gitár) használatából adódóan megkapóan színes.” -olvashatjuk a honlapján. Hogyan ismerkedett meg ezekkel a hangszerekkel?
Tokodi Gábor: Első hangszerem a cselló volt, amit hat zeneiskolai év után váltott fel a gitár. Ekkor már gimnazista voltam és gitárral könnyebbnek látszott kifejezni valami olyat, ami én magam vagyok. Aztán gimnázium végére olyan komollyá vált ez a viszony, hogy teljes erőmmel a zenei pálya felé fordultam. A reneszánsz és barokk pengetős hangszerek iránti vonzódásom is ezidőtájt kezdődött, megragadott e hangszerek különleges hangszíne és a rajtuk játszott zene improvizatív lehetőségei. Évekkel később, amikor már a Frankfurti Zeneakadémián tanultam gitárt, lehetőség nyílt bekapcsolódni az ottani régizenei tanszék munkájába és ez eldöntötte, hogy többféle pengetős hangszeren is érdemes megtanulnom játszani.
KulturSzalon: Főiskolás kora óta koncertezik, a magyarországi fellépések mellett rendszeresen játszik külföldön is. Mit gondol, hazánkban vagy külföldön fogékonyabbak az emberek a reneszánsz és a barokk zene iránt?
Tokodi Gábor: Szerintem mindenütt fogékonyak az emberek, ha minőségi zenét hallanak. A közönség azt fogja szeretni, ahol azt érzi, hogy komolyan veszik őt, a zenész felkészülten és a közlés igényével lép a színpadra. Nem ritkán megesett már velem, hogy koncert után odajött valaki, és megható őszinteséggel vallotta be, hogy még élőben nem hallott ilyen hangszereket, és nem hitte volna, hogy egy órán keresztül tud figyeleni és befogadni ilyesmi muzsikát. Hisz az emberi alapérzések ebben a zenében is ugyanolyan változatossággal vannak jelen, mint más stílusokban, csak egy icipici nyitottság kell ahhoz, hogy a koncert első öt percében be tudjon lépni az általunk felkínált dimenziókba. A koncertszervezőknek is bízni kellene abban, hogy ez a stílus is ott lehet mondjuk egy falunap programjában, és miután egy könnyűzenei együttes a főtéri nagyszínpadon muzsikált, egy hangulatos belső térben vagy templomban a barokk zene is tovább emelheti a nap ünnepélyességét.

Tokodi Gábor lantművészt és Jäger Éva énekest az est háziasszonya mutatta be, aki Janus Pannoniust és Balassi Bálintot is idézte a műsor folyamán.
Fotó: Bencs Villa
KulturSzalon: Hogy érezték magukat a Bencs Villában?
Tokodi Gábor: A Bencs Villa szervezői kivételes lelkesedéssel szervezték és vezették a programot. Kívánom, hogy sok-sok évig ezután is fontos szerepet töltsenek be a város kulturális életében.
KulturSzalon: Milyen terveik vannak a jövőre nézve? Készülnek külföldi fellépésre? Terveznek-e saját lemezt?
Tokodi Gábor: Most az adenti koncetjeinkre készülünk, azok műsorát pontosítjuk és az eddigi felkérések részleteit véglegesítjük, de vannak még lehetőségek további felkérések teljesítésére is. Noha szerintem a barokk zene nem köthető kizárólag az adventhez, mégis valamiképpen ilyenkor az emberek kicsit jobban megnyílnak ebbe az irányba. Talán mert ebben a zenében benne levő harmóniára való törekvés jól rímel az advent emelkedett várakozásának hangulatához. Meghát a korabeli szerzők jócskán írtak olyan gyönyörű darabokat, amiket ilyenkor dupla öröm játszani.
Külföldre valószínűleg jövő év februárjában fogunk utazni, mégpedig Dániába, ahol egy színházi produkcióhoz játszunk majd zenét. Nagyon izgalmas projektnek ígérkezik, próza és muzsika fog találkozni középpontban a szerelemmel és az ettől elválaszthatatnak örömökkel és szenvedésekkel. Talán felvétel is készül majd az előadásokról.