KulturSzalon

A Quimby a Hegyalja Fesztivál utolsó estéjén egy fergeteges bulival indította az idei fesztiválszezonját. Kiss Tiborral a zenekar énekes-gitárosával Kundri Tamás beszélgetett a dalok születéséről, a Hegyaljáról, a Sziget fesztivál nulladik napjának Csodaországáról, valamint a készülő új albumról.

 

- Mikor érkeztetek a fesztiválva?

 

- Mivel mindenki máshonnan jött, több részletben, külön érkezett a zenekar. Volt aki már tegnap este és volt aki csak ma reggel jött. Ha szeretnénk hangtechnikai beállást a koncert elött, akkor inkább előző nap érkezünk a helyszínre, így nem kell korán kelni az indulás miatt, és nyugodtan tudunk beállni. Tegnap este már belekukkantottunk az éjszakába, hogy mennek a dolgok.

 

- Hogy tetszik az idei fesztivál?  

 

- Még nagyon keveset láttam belőle, de tegnap remekül szórakoztunk, úgyhogy minden ok. 

 

- Biztosan nagyon unjátok már a kérdést, de hogyan születnek a dalok, amelyek nagy részét te írod. Honnan jönnek az ötletek a dalszövegekhez?

 

- Nincs igazán recept, ötletei és gondolatai az embernek mindig vannak. Olyan ez, mint amikor eszedbe jut egy gondolat, amit bepötyögsz a telefonodba, vagy felveszed a diktafonodra. Vagy általában egy gitárral üldögélek és várom a múzsát, hogy odaüljön mellém. Az ötlet és a gondolat mellé le kell ülni és időt kell szánni rá, aztán összeáll. De a dalaink nem úgy jönnek létre, hogy én megírok mindent, hanem nagyon sokszor zenekari jamelésekből jön ki egy jó riff, vagy egy jó ötlet, amire aztán felhúzzuk a dal gerincét. Én amolyan karmester vagyok, aki irányítja az ötletek helyre rakását, előfordul az is, hogy kész dalokat hozok gitáron, aztán azokat hangszereljük meg. Van amikor egy nagyon apró, teljesen hülye, debil ötletből kipattan egy szikra, és az olyan mint egy magocska, amit elvet az ember. Levizeljük és akkor kinő belőle a csodálatos virág. Tehát mindenféleképpen születhet egy dal. Olyan is előfordul, hogy megyek a villamoson és egyszer csak beugrik egy dallam, amit dudolgatok magamban. Mire hazaérek már szinte kész van a dal, már csak a gitáron kell megkeresnem. 

 

- Ti kaptátok a sziget fesztivál nulladik napját, ti zenélhettek majd a szuper színpadon. Valamelyik évben a Tankcsapda kapta ezt a megtiszteltetést. Ezzel kapcsolatban hogyan éreztek, hogyan érintett ez titeket.

 

-  Volt már róla szó korábban is, csak valamiért vagy nem volt jó nekünk, vagy csak úgy gondoltuk, hogy ezt most nem szeretnénk. Most azonban úgy gondoltuk, hogy lehetne egy ilyet csinálni. A történet lényege az, hogy nincs semmilyen apropója - nem oszlunk fel, nem vagyunk 30 évesek, tehát nincsenek ilyen kardinális karakterei és okai - annak, hogy mi ott legyünk a nulladik napon. Összedugtuk a fejünket a Sziget fesztivál szervezőivel, és azon gondolkodtunk, mi lehetne az, ami minket is érdekelne, és számukra is szerethető. Ekkor találtuk ki, hogy csinálunk egy olyan napot ami nemcsak rólunk szól, de egy olyan esemény amit teljesen a magunk képére alakíthatunk, kicsit elvarázsolhatunk. Ez mind a két résznek bejött. Beleszólhattunk a szervezésbe, behívhattunk zenekarokat, külföldi produkciókat. Tulajdonképpen egész nap egy karneváli, vurslis forgatag, írókkal, költőkkel, színházasokkal, akrobatákkal, egyéb programokkal, zenekarokkal és ezek Quimby csadaországban, így az Alicere rímelve.

 

- Honnan jött ez a csodaország ötlet?

 

- Ez két dolog. Az egyik része az, hogy próbáljuk meg Magyarországot egy Csodaországgá tenni a másik, hogy vannak olyan dolgaink, olyan projektek amikre nagyon büszkék lehetünk, és azokat mutassuk meg. Valamint ennek a csodának, a magic-nek a megmutatása ami minden ember életében jelen van, és ehhez méltó látványt, díszletet próbálunk mellépakolni. A minden idők leglátványosabb koncertje lesz ilyen szempontból. Tényleg csak beszélő óriásgomba nem lesz. De lehet hogy még az is lesz. 

 

- Milyen műsorral készültök a Hegyalja fesztiválra? A Csodaországos dolog a közönség kívánsága alapján áll össze. Vannak-e már olyan dalok, amelyeket biztosan játszottok a Sziget nulladik napján, és esetleg itt a Hegyalján is előadjátok?

 

- Abszolút. Megtörtént a szavazás, megkértük a közönséget, hogy állítsanak össze egy számukra szimpatikus huszonötös listát, amit szeretnének hallani. Ebből a sok bejövő kérésből kijött gyakorlatilag már a program 90 %-a, amibe igazság szerint szerintem már nagyon nem fogunk belenyúlni. Tehát 90 %-ban a közönség akarata fog teljesülni. Annyiban kell csak belenyúlnunk, hogy nyilván a közönség nem tudja, hogy dramaturgiailag hogyan működik, épül fel egy program, tehát azt nekünk helyre kell pofozni kicsit. Egyébként ez nem lett olyan túl nagy meglepetés, mint amilyenre gondoltunk, de nagyon érdekes számunkra is, hogy milyen dalokat kultivál a közönség.  Tehát ez egy picikét kivánság műsor is lesz, amit nem nagyon szoktunk csinálni. Persze a Hegyalján is hallhatóak ilyen dalok, hiszen alapvetően vannak kihagyhatatlanok, de ez attól függ, hogy mennyi időnk van játszani. Nekünk olyan ez, hogy most melyik dalt húzzuk ki, mintha azt kérdeznénk, hogy melyik ujjunkba harapjunk. Tehát mi is azzal szórakoztatjuk magunkat, hogy cserélgetjük a dalokat, ugyhogy még én sem tudom, hogy mi lesz. Még nem írtam össze. De egy vegyes saláta lesz, fogunk benne játszani egy pár új dalt is szerintem.

 

 

- Mikorra várható a következő albumotok?

 

- Idén év vége felé, ősszel. A dalok fele már föl is van írva, a másik fele pedig félig kész van, amikor vége lesz a fesztivál szezonnak, akkor lesz időnk felvenni őket.

 

- A fesztivál szezon idején amerre jártok, fogtok játszani az új albumról?

 

- Álltalában ilyen nagy tömegeknél, ha nem ismerik az új dalt, akkor meg tud állni a buli, ezért két-három dalnál nem erőltetünk többet. 

 

- Ha jól tudom te festményeket is készítesz, illetve terveztél album borítót is. Ezek kikapcsolódáként vagy feltöltődésként vannak jelen az életedben?

 

- Albumborítókat nem nagyon, abban esetleg csak picit beleszólok, vagy segítek. Nem vagyok egy számítógépes grafikus, inkább az imageban. Az eredeti, tanult szakmám szerint én képzőművész vagyok. Festő szakon diplomáztam és mai napig szeretek ezzel foglalkozni. A vizuális kultúrának ez a területe engem izgat, már gyerekként is izgatott és épp ezért szeretek rajzolni, festeni. Ha tehetem, és van időm készítek ilyen pingálmányokat. Ez szenvedély. Csinálni valamit, valamiből. Olyan mint a zenénél kitölteni a légüres teret, itt meg kitölteni azt a felületet, ami éppen adva van. Mindezt a saját magam örömére, de néha ez másokhoz kerül, eladom, elajándékozom. Volt amikor én ebből hivatásszerűen éltem. Ez nem csak hobby.

 

- Nagyon sokan feldolgozták a Most múlik pontosan c. dalod? Hogyan érzel ezzel kapcsolatban?

 

- Ambivalens érzéseim vannak ezzel a dologgal kapcsolatban. Egyrészt nekünk is furcsa, hogy egy dal ennyire túlnő a zenekaron. Ennek vannak jó vonzatai is, mert a zenekar hírneve is nő, és lehet ez egy olyan dal ami túléli a zenekart, ez egy izgalmas történet egy alkotó ember, vagy egy közösség számára. Másrészt pedig nyilván picit nekünk is csömörünk van attól, hogy mennyire túl lett ez pörgetve, így mi ebben az évben nem is játszuk a dalt.  Megbeszéltük, hogy mivel most annyian játsszák, mi picit pihentetjük. Nyilván vannak ilyen árnyoldalai is, de ez alapvetően minden slágerrel megtörténik. Aztán jó pár év múlva beül a polcra a többi mellé, és lekerül róla ez az iszonyatos nagy hype. 

 

 

Az utolsó nap koncertjeiről csak ennyi képpel szolgálhatunk, mert az időjárással való küzdelmet feladtuk. :) Köszönet a képekért a Hegyalja Fesztivál fotósának. 

 

 

További info a 'Hegyről: