KulturSzalon

A Budapesti Operettszínház művésze, Mészáros Árpád Zsolt ad koncertet a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon július 13.-án este. MÁZS már javában készül a koncertre, a próba közben megtisztelt minket azzal, hogy időt szakított ránk és válaszolt néhány kérdésünkre.

KulturSzalon: Miért a Szabadtéri Színpadot választottad a koncert helyszínéül?

 

MÁZS: A Szabadtéri Színpad nagyon sokat jelent az életemben. A nyíregyházi színháznak köszönhetem, hogy életben maradtam, és az énekesi pályát, tehát minden innen indult. A Móricz Zsigmond Színház tagja voltam 1989-től, az első nagy szabadtéri előadásom a Csókos asszony volt, amiből majd a koncerten is adunk elő. Nyíregyházán volt a balesetem, amikor kiderült a betegségem. Itt volt egy nagy sikerű, saját produkciónk a Nap-Folt Produkció, a Rémségek kicsiny boltja című musical,  ill. megannyi jó emlék fűz ide. Nagyon sok barátság köt ide, sok kollégával és nagyon sok jó emberrel ismerkedtem meg, segítőkkel, támogatókkal, és olyan emberekkel akik a kultúra ezen szegmensébe részt vállalnak. 2006-ban volt az utolsó nagy koncertünk itt a Szabadtérin, ahol a fellépés előtt mindig egy nagyobb felkészülés és drukk van bennünk, mivel én nyíregyházi születésű vagyok, így nagyobb az elvárás. Itt nincsenek meg a pontos koreográfiák mint egy színházi előadásban a dramaturgia, ezt itt mi csiszolgatjuk napról napra.

 

 

KulturSzalon: Milyen érzés abban a városban színpadra lépni ahol felnőttél, ill. ahonnan a pályád indult?

 

MÁZS: Szenzációs érzés, ugyanakkor egy nagyon nagy kényszerérzet arra, hogy minél jobbat és többet adjak. Készíttettünk itt a régióba egy internetes felmérést, hogy megtudjuk, az elmúlt tizenöt év dalaiból melyek tetszettek, mit szeretnének hallani. Csináltunk egy top 100-as listát. Kazár Palival (a Móricz Zsigmond Színház zenei vezetője - a szerk.) 83 dalnál kicsit összeszólalkoztunk, hogy erre az idő nem elég, akkor délután egy órakor kell elkezdeni a koncertet, és akkor talán éjfélre vége van. Ugyhogy megpróbáltunk mindenféle igénynek eleget tenni, az egyszerű kuplétól az operetteken, a nagy musicaleken, a nagy világslágereken, a nagy magyar slágereken át és természetesen a saját slágereink is hallhatóak lesznek a Szabadtérin. Kicsit népzenei motívumokat is csempészünk a dalokba, mert az is közel áll hozzánk hiszen abból indul maga a zene. Tehát azt mondom, hogy itt az operett rajongóktól kezdve a rock rajongókig, mindenki meg fogja találni azt ami a zenei ízlése.

 

 

KulturSzalon: Legidősebb fiad, Bendegúz is színpadra lép veled a Szabadtéri Színpadon. Milyen érzéseket vált ki belőled az, hogy az utódoddal szerepelhetsz?

 

MÁZS: Nagyon sok vélemény van erről, hogy ha az apja nyomdokába lép a gyerek akkor neki könnyebb vagy nehezebb a pályája. Tudni kell, hogy én mindig nagyon nagy hangsúlyt fektettem a koncertjeimen arra, hogy lehetőséget, teret adjak a tehetségeknek, zenekaroknak. Ha a Vastag Csabira gondolok, aki szép sikereket ért el, nálunk lépett először színpadra. Egy nagyon tehetséges énekes, aki annak idején lehetőséget kapott a koncertemen, ebből egy nagyon nagy barátság született. Régen is adtam több embernek lehetőséget, hogy fellépjenek és ez most is így van. Szombaton öt fiatal lép fel, többek között a fiam is. De ugyanugy fellép Debrecenből az Újvári Szabina egy fiatal tehetséges lány, Budapesten van egy ilyen kis mentoráltam, egy nagyon tehetséges hölgy, nagyon jó country énekesnő lesz belőle szerintem, ő például countryt fog énekelni. De itt lesz a Fullcontact egy fiatal rockzenekar, velük közösen is fogunk zenélni. Fellép még Helmeczi Bianka is, akit a Voiceban hallhattunk. Szóval érdekes lesz. Én monogám típus vagyok, de most kipróbálom százhúsz nővel a színpadon. (mosolyog)  Közel százötvenen leszünk a színpadon, mert egy százhúsz tagú asszonykórus is meglátogat minket ha felférünk a színpadra. Velük egy a capellás (hangszerkíséret nélküli többszólamú kórusmű - a szerk.) produkciót adunk elő. Én azt gondolom, hogy minden igénynek megpróbálunk eleget tenni majd a koncerten. 

 

 

KulturSzalon: Nem gondoltál-e arra, hogy az Operettszínház valamelyik tagjával lépj színpadra Nyíregyházán? 

 

MÁZS: Több alkalommal, de ez mindig változik. Az évadban igazából egy nagy hajtásban voltunk együtt és előtte is annyi közös koncert volt, hogy engem most az ösztönzött, hogy a Tasnádi Csaba által vezette Móricz Zsigmond Színház kért fel arra, hogy csináljak egy koncertet. Én azt gondoltam, hogy ha a nyíregyházi kollégáimat nem tudom összeverbuválni, akkor maradok egyedül, ill. a fiatal tehetségek itt vannak. Nagyon szeretnék egy karácsonyi nagy koncertet készíteni a régi nagy kollégákkal, akik az itteniek voltak. Budapesten nagyon sokat koncertezünk, és itt is volt rá alkalom, amikor lejöttek a Janza Katáék, de most ez egy ilyen koncert lesz. Természetesen nem egyedül döntök a műsor teljes szerkezetében, a Kazár Pállal mint zenei vezetővel közösen hozzuk össze. 

 

KultuSzalon: Az Operettszínház 2012/13-as évadában az Ördögölő Józsiás főgonoszának, (Bakszén) megformálásáért a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat nyerted el. Milyen érzéseket váltott ez ki belőled? Hogyan érint téged az, hogy leginkább a gonosz szerepe talál rád? 

 

MÁZS: Azt gondolom, hogy ez egy feladat. Mindegy, hogy nekünk színészeknek jót, vagy rosszat kell játszanunk, én azt gondolom, hogy nekünk az a feladatunk, hogy szórakoztassuk a közönséget illetve ellássuk azokkal az információkkal amit egy mű vagy egy karakter képvisel. Az Ördögölő Józsiásban Bakszén megformálása egy nagyon nagy feszültségekkel járó feladat, hiszen egy ősbemutatóra készültünk. Tamási Áronnak le volt írva egy műve, amit még nem vittek színre korábban. A szerep megformálása már rendhagyóvá válik, nagy szavakkal élve a színháztörténelem részévé, hiszen majd utána ahhoz fogják hasonlítani, ill. ahhoz képest fogják mások színre vinni. Én mindent megtettem azért, hogy ennek a főördögnek a gonoszsága mellett meglegyen az esendősége és úgymond a bája ezen belül a karakteren belül. Úgy gondolom, hogy ezt nagyon meghálálták a gyerekek, mert nagyon nagy sikerem volt benne, kollégáim terén is , ill.  a nézők terén is. Nekem egy kész felüdülés, hogy amikor megyek ki a színházból görkorival a gyerekek odaállnak elém és mutatják, hogy "Mamuk az Urunk", tehát nem utálták meg a negatív hőst. Pontosan tudják, hogy ezt az ördögöt eljátszotta valamelyik színész, és azt a színészt meg akarják ismerni. Szóval ez egy nagyon jó érzés. 

Azt gondolom, hogy negatív szerepet játszani sokkal nehezebb, de ha megvan a jó karakter és a jó munka, akkor ez születhet belőle. Természetesen nagyon örültem a díjnak. Minden ilyen közönség díj egy nagyon nagy dolog, hiszen ő értük vagyunk, velük együtt dolgozunk. De ahogy ezt már többször nyilatkoztam, nem csak az én érdemem, hogy most én az évad legjobb férfi főszereplője lettem, mert azt gondolom, hogy ez a rendezésnek, magának a darabnak, a műnek, a zeneszerzőnek és a kollágáknak is köszönhetem. Ez egy csapat. 

 

 

KulturSzalon: Egy készülő olasz filmben leánykereskedőt alakítasz. Hogyan talált rád a szerep, ill. a filmezés?

 

MÁZS: Nagyon szerettem volna filmezni, már nagyon régóta. Magyar filmekben sokat castingoltam de sose kerültem be. Most egy jó barátom megkérdezte, hogy nincs e kedvem egy olasz filmben játszani és én azt mondtam, hogy természetesen. Annyira megörültem ennek a dolognak, hogy amikor megkaptam a forgatókönyvet, akkor olaszul és angolul tanultam meg, ahogy le volt írva. Amikor elmentem az első forgatásra és elkezdtem a jelenetet angolul mondtam el a szerepem, mire mondták, hogy eredeti nyelven kellene. Így derült ki, hogy én egy magyar leánykereskedőt játszom, aki egy maffiózó. (mosolyog) Nagyon jó élmény számomra, hogy egy olasz filmben játszhatom. Ez most lesz bemutatva a napokban.

 

 

KulturSzalon: Szóba került különböző médiákban, hogy otthagyod az Operettszínházat. Helyre lehet tenni ezt a dolgot? 

 

MÁZS:  Abszolút. Azt gondolom, hogy ez a bulvár média ostobasága. Volt egy sajtótájékoztató, amin odajött hozzám egy újságíró, aki feltett két kérdést.  Az egyiket a magánéletemmel kapcsolatban, a másik kérdése pedig az volt, hogy maradok-e az Operettben. Rosszindulatúan tette fel a kérdést, amire én azt válaszoltam, hogy az első kérdésére nem válaszolnék, a magánéletem az csak rám tartozik, és ha én elmennék ebből a színházból az is szintén saját magamra tartozik, de arról úgyis fogtok tudni. Másnap megjelent címlapon, hogy elhagyom az Operettszínházat. Nem, semmi gondom nincs az Operettszínházzal, és azt gondolom meg vannak velem elégedve. A vezetőséggel már a jövőt is megbeszéltük, a közös munkát. Lehet hogy voltak, vagy vannak konfliktusok de én gondolom, hogy ez egy magánéleti hálószobába vagy egy baráti társaságban is előfordul, de attól erősödik egy  kapcsolat ha vannak nézeteltérések. Ráadásul, mi művészvilág eléggé érzékenyek vagyunk a saját magunk művészetére, nagyon nehezen tudjuk elfogadni a másikat és tulajdonképpen  ezek ilyen kompromisszumkészségre ösztökélnek bennünket. Ennek néha hangot adunk de azt gondolom, hogy ez így természetes így őszinte és igazságos. 

 

 

KulturSzalon: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

 

MÁZS: Lesz egy nagy amerikai világsikerű musical aminek a főszerepére felkértek, de mivel még titoktartás kötelez nem mondhatok többet. Nagyon nagy munka lesz, ami egy mindenkinek kedves férfialakot mutat meg a világból. Illetőleg maradnak a régi darabok amiket most bemutattunk, a Ghostot, a Veled uramot, az Ördögölő Józsiást és sorolhatnám tovább az  Elisabethtől a Miss Saigonig. Úgy hallottam, hogy előkerül még a Mozart, ami a pályám nagyon meghatározó darabja volt, úgyhogy lesz munka elég. Készülök az új lemezemre, most fog megjelenni egy kislemezünk három új számmal.

 

 

KulturSzalon: Mit tudhatunk az új lemzről?

 

MÁZS: Ez még alakulóban van, hiszen most a koncertre készülök, megannyi régi emlék jött elő, megannyi régi dal, hogy az újakkal nem tudok foglalkozni. De természetesen itt a szombati koncerten is négy vagy öt új dalom meg fog szólalni. Meglátjuk, hogy milyen sikerrel.