KulturSzalon

Fehér palástban jön felénk,
hópelyhek lánca hull elénk. 
Forró citromos teában méz,
bögrét átölelő kesztyűs kéz.
Tél takar akarva fehér lepel,
formázd a havat s építve fel.

Túl a bérceken lécen legény,
suhanó jelen tájkép-remény. 
Szánkón sikongó gyermekek, 
korcsolyák jégvarázsai veled. 
Tél takar akarva fehér lepel,
formázd a havat s építve fel.

Hideg paplanba gyűrt erény, 
itt fekve rajzolt angyali lény.
Átjárhatóért tolni kell ezért,
eltűnődve felolvadó lélekért.
Tél takar akarva fehér lepel,
formázd a havat s építve fel.

Gömbölyített pelyhei éjjelén, 
hóbarát strázsál fazék fején.
Jégvirágok közül lehelhetek,
nincs bent hideg érezheted. 
Tél takar akarva fehér lepel,
formázd a havat s építve fel.