KulturSzalon

Fehér köntösben felserkenő köd,
könnyű fátyol jöjj, ölelj át végre.
Átláthatatlan lelkek test mögött,
időnk így rohan, halkan az égbe.

Távol hullócsillagnak kitöltő űrt,
szívvel itt telít, a színtelen béke.
Puha szárnyakból varázsolt kűrt,
első lélegzetvétel, szférák zenéje.

Messze mégis egymást érintő hit,
belső létezése vár, útdíj a fénybe.
Tovasiető kegyelt reményét vidd, 
megtekintsetek kincsek, ha vége.