KulturSzalon

-- Én vagyok az igazgató. Kérem, foglaljon helyet! Miben segíthetek?

-- Én kérem, a kisfiamat, Palikát szeretném átíratni ebbe az iskolába. Most megy másodikba.

-- És mért nem felel meg neki a jelenlegi iskolája?

-- Hát, ha tömören akarok fogalmazni, ott nem kapta meg a kellő tiszteletet. Mindig rászóltak. Ezt sem szabad, azt sem szabad! Palika otthon nem ehhez volt szokva.

-- Szóval, problémás a gyerek.

-- Már elnézést, igazgató úr, de ez erős túlzás. Én úgy fogalmaznék, hogy a jelenlegi iskolája nem készült fel a Palika oktatására.

-- Na persze! Egyébként teljesen mindegy, mert egyetlen férőhelyünk sincs. Már akkora osztályok vannak, hogy nem jut mindenkinek szék. Be is vezettünk egy új fegyelmezési módszert, akinek gondok vannak a magaviseletével, az csak akkor ülhet le, ha otthonról hoz magával sámlit.

-- De mi mindenképpen ehhez az iskolához ragaszkodnánk. A polgármester úr nem szólt ide?

-- A polgármester úr?... Csak nem maga az a bizonyos ezermester, aki hajlandó lenne ingyenesen elvégezni bizonyos karbantartási munkákat?

-- Hát, az ezer az túlzás…, de alapjában véve ez az igazság.

-- Ó, hát mért nem ezzel kezdte? Mondja, fel tudná szerelni a kosárlabdapalánkot?

-- Hát persze, mi sem egyszerűbb.

-- A polgármester úr azt mondta, hogy ön esetleg kifestené az osztálytermeket is…

-- Hogyne, nagyon szívesen.

-- Mondja, ért a zárakhoz is? Fél éve nem tudunk bemenni a földrajzszertárba, mert beletört a kulcs. Szóltunk a hivatalban, mert nekünk erre nincs keretünk, de azt mondták, pénzre ne számítsunk, keressünk egy hülyét, aki ingyen megcsinálja.

-- Hogy értek-e? Boldogult legénykoromban három évet ültem betörésért, és a börtönben még tovább is képeztem magam.

-- Nagyszerű! Magát a Jóisten küldte! A gyerek fel van véve. Ha jobban belegondolok, van még egy hely a radiátor mögött, a sarokban.

-- Köszönöm, drága igazgató úr, de az a hely nem szóba sem jöhet. Mindenképpen azt szeretném, a Palika a Kirchmájer Zozó mellett ülne.

-- De hiszen Zozó az iskola legjobb tanulója.

-- Épp azért, igazgató úr, ha a gyerek valami hülyeséget másolna le, rögtön megvan a baj. De a Zozóban megbízunk.

-- Hát…, van egy kis probléma. Azt a helyet már odaígértük az egyik képviselő úrnak, pontosabban a gyermekének.

-- Csak az a baj, hogy a képviselő úr aligha fogja felszerelni a kosárlabdapalánkot.

-- Jó, jó, nem kell mindjárt megsértődni. A képviselő úr gyermekét beültetjük a másik padsorba, elvégre az is a Zozó mellett van, csak egy kicsit messzebb. Legfeljebb, ha lesni akar, majd nyújtózkodik egy kicsit.

-- Igazgató úr, a fiam mindenképpen valahol középtájon szeretne ülni, sem elől, sem hátul.

-- Hát az elől még érthető, de mért nem jó neki hátul?

-- Tudja, kérem, időnként papírgalacsinnal szokta ricskázni a tanár nénit, és hátulról nem bírja eldobni a tábláig. Meg ahhoz is ragaszkodik Palika, hogy Kövecses Henike üljön előtte.

-- Hogy jön ide Henike?

-- Szerintem, teszik a fiamnak. Olyan szép hosszú, szőke haja van. Palika már el is képzelte, hogy milyen szép lenne, ha telenyomkodhatná rágógumival. Ez is mutatja, hogy Palika egy nagyon kreatív gyerek.

-- Hát nem is tudom…

-- Igazgató úr, gondolja meg! Emlékeztetném a földrajzszertárra.

-- Hát jó, egy fene, fel van véve.

-- Még egy kérdésem lenne igazgató úr.

-- Csak tessék, már mindegy.

-- Ki fogja tanítani Palikát a második osztályban?

-- Ó, efelől egészen nyugodt lehet. Klárika néni egy nagyon aranyos, roppant tapasztalt tanító néni, néhány évvel a nyugdíj előtt.

-- Nyugdíj előtt? Igazgató úr, nincs itt az iskolában valami fiatal, csinos tanár néni, aki átvehetné az osztályt?

-- Ez is a Palika kívánsága?

-- Dehogy, igazgató úr, ez az enyém. Elvégre, ha már ingyen dolgozom, hadd legyen valami örömöm nekem is!