KulturSzalon

Talán az ember velejárója, hogy állandóan töpreng. Én legalábbis elég gyakran. Mindenféle dolgokon. Például azon, hogy mennyire természetesnek vesszünk bizonyos dolgokat. A minap álltam a buszmegállóban, a nap szépen sütött, sugarai cirógatták az arcomat, ekkor láttam, hogy a madarak csapatban repülnek a kék égen hisz költöznek, mert jön a rossz idő.

 

 

Az emberek rohannak, vagy éppen szaladnak. A lámpáknál az autósok türelmetlenül várnak, hogy zöldre váltson, majd tovább sietnek. A galambok csipegetik a morzsákat a földről, csatlakoznak hozzájuk a kicsi rigók is. A virágok még tündökölnek a parkban, de hamarosan elvirítanak hisz itt az ősz. A fák sárguló levelét arany színűre festi a nap. A szél lágyan fúj, leveleket hívva játékul. Ekkor egy anyuka leül mellém a padra a kislányával. A gyermek csak kérdez, tudni akar mindent. Az anyuka rá mosolyog, majd válaszol és így megy ez tovább. Buszok jönnek, mennek. Néha ott van az orrunk előtt a csoda, mi pedig csak átnézünk rajta. Éld meg a pillanatot mert ez az, ami kell az élethez. Látni csodás dolog és sajnos nem adatik meg mindenkinek. Mi természetesnek vesszük, mások számára viszont ez ajándék. Amikor a szabadban jársz, ne csak nézz, hanem láss is. Lásd meg a csodát.