KulturSzalon

A színész és a szálkásnyelvű rendőr esete

 

Történetünk főszereplője (pont mint egy filmben) éppen egy színész. Budapesti lakos, de munkája sokszor szólítja Nyíregyházára, amiből következik, hogy gyakran teszi meg az utat a két város között autóval. 

Történt egyszer, hogy éppen hazafelé indult, és mivel unja már az autópályát, a régi 3-as főút aszfaltjának önkéntes koptatójaként, kirándulva, nézelődve tartott Pest felé. Meglátott Emődön/Vattán/Bükkábrányban egy autómosót, és rögvest kigondolta, hogy lemosatja a járgányt, majd az utastér állapotának felmérése után megkérdezte az autómosóst, hogy elvállal-e egy külső-belső nagytakarítást. Az autómosós mondta, hogy minden további nélkül, így hősünk a szakemberre bízva autóját, elfoglalta helyét az autómosó előtti padon. 

 

A városka délután két óra felé eléggé kihalt, így unottan nézte maga előtt a semmit. Történetünk hőse nem fiatal már, derékfájós, térdfájós, ezért gondolt egy merészet, és hanyatt vágta magát a padon. A kocsira másfél órát kell várnia, legalább kicsit kiegyenesíti elfáradt derekát a lócán. Úgy döntött, hogy ma nem váltja meg a világot, csak pihenget itt önfeledten, amíg autóját kivikszolják. Néhány perc múlva nagy fékcsikorgásra lett figyelmes. Egy rendőrautó állt meg mellette. Két járőr, egy férfi és egy nő pattantak ki tettre készen a járműből és azonnal neki szegezték a kérdést, hogy mit csinál itt. A színész körülnézett, mert – gondolta – az egyértelmű, hogy ő pihen a padon, tehát a kérdést biztosan valaki másnak tették fel. De hamar rájött a marcona tekintetekből, hogy mégis csak őt kérdezik, így visszakérdezett: hogy érti, hogy mit csinálok? Úgy értem – mondta a rendőr – hogy tudja-e, hogy szabálysértést követ el? Én? Mivel? – kérdezte naivan a színész – majd óvatosan körbetekintett, hol lehet a kandi kamera. Maga ezt a padot összepiszkolja! – emelte meg hangját a szálkásnyelvű közeg. Hősünk végignézett vadonatúj égszínkék adidas melegítőjén, kezével végigsimított frissen borotvált arcán, hajatlan fején, majd a padra pillantott, hogy hagyott-e valami nyomot a fekvéssel rajta, de kontaktlencsével és két szemüveggel nézve sem látott semmit az egy darab galambürüléken kívül, de abban biztos volt, hogy azt nem ő tette oda. Hogy érti, hogy összepiszkolom a padot? – értetlenkedett tovább az egyébként gyors felfogású színészünk – a padok azért vannak, hogy az ember pihenjen rajtuk, ha jól tudom. És mért pihen? – kekeckedett tovább a rendőr. Mert elfáradtam, azért pihenek – válaszolt a történet főhőse, és érezte, hogy vérnyomása emelkedni kezd a sok furcsa kérdés hallatán. A rendőr elkérte az iratait, melyekből megtudta, hogy lakcímmel és valódi személyazonossággal is rendelkezik a gyanúsított, sőt, még gépjármű vezetésére feljogosító irat is van a birtokában, ami szintén a saját nevére szól. Ezen a rendőr is meglepődött, de hogy tekintélye ne csorbuljon, tovább folytatta a barátságtalan kérdezősködést: mit keres itt, ha budapesti? Színészünk óvatosan megdörgölte szíve tájékát, majd nagy levegőt véve ennyit mondott: dolgozni voltam Nyíregyházán, most hazafelé tartok. Akkor sem pihenhet itt, mert az szabálysértés! – szólt ismét a közeg. Színészünk ebben a pillanatban határozottan úgy érezte, hogy ezen a településen az egy négyzetméterre jutó rendőrök száma meghaladja az elviselhetőség határát. Tessék?! – hökkent meg a színész az előbbi kijelentésen – egy padon pihenni szabálysértő?! Ekkor, a helyzet feszültségét kiválóan megérezve, közbelépett a nőnemű közeg. Menjünk, – mondta kollégájának reszelős hangon – látod, hogy nincs vele semmi baj. A hímnemű közeg – bár nem szeret veszíteni, és méltóságát is csorbulni érezte – visszaadta színészünk iratait, majd morcos tekintettel beült szolgálati gépjárműve volánja mögé, és még mielőtt kolléganője becsaphatta volna a kocsi ajtaját, nagy gázt adva tovaporzott a városka (falucska?) kietlen utcáján.

 

Hősünk valószínűleg még ma is ott állna Emőd/Vatta/Bükkábrány főutcáján és döbbenten nézne a rendőrségi kocsi után, ha az autómosós meg nem szólítja, hogy elkészült a takarítással.

Kedves Olvasó! Mielőtt azt hinné, hogy ez egy kitalált vicces történet, ki kell ábrándítanom. Sajnos megtörtént az eset, 2013. augusztus 27-én. A történetet az eset főszereplője - aki ismert színész – felháborodását leküzdve mondta tollba az után, hogy leesett állát felszedte a padlóról.

 

Juhászbori