KulturSzalon

Sediánszky Nóra, a Móricz Zsigmond Színház művészeti tanácsadója, dramaturg és fordító mutatta be ezen a héten kedden A fény felé című harmadik útirajzi kötetét a Bencs Villában. Az est műsorvezetője Tarczy Gyula volt, a résztvevőket Halmos Fatime előadóművész kápráztatta el sanzonjaival, és Szabó Márta, a Móricz Zsigmond Színház Jászai Mari- és Aase-díjas színművésze a könyv izgalmas részleteinek bemutatásával.

 

Sediánszky Nóra 2012 augusztusában járt először Normandiában és Bretagne-ban. Olvasmányai és filmélményei alapján inkább egy ködös-borongós Bretagne-ra számított, mely elképzeléseiben Angliára hasonlított leginkább. Ezzel szemben meglepte az az áradó, meleg napsütés, az a fénybőség, amivel azon a nyáron találkozott. Sótól mart, tengerillatú, „napsárgította” levegő fogadta, ami egészen más, mint amit például Dél-Franciaországban tapasztalhatunk, másképp esnek a fények. A végtelenbe nyúló, ezüstösen csillogó óceán boldogítóan teljes szabadságérzet nyújtott és nyújt a mai napig is számára. Nagy festők nyomában járt, akik szintén a fény szerelmesei voltak, mint például Monet, aki eredetileg csak pár hetesre tervezte itt tartózkodását, azután végül három év lett belőle.

 

 

A komoly kulturális és ismeretterjesztő értéket képviselő útleírás, útirajz ezúttal nem egy konkrét, ismert várost igyekszik feltérképezni gazdag művelődés- és művészettörténeti adattár, ismertető anyag, személyes élmények, különböző anekdoták, valós és elképzelt séták, kulturális és kulináris csemegék segítségével, hanem Észak-Franciaország műemlékekben és természeti szépségekben két leggazdagabb tájegységét, Normandiát és Bretagne-t. Három utazás, három különböző idősík, a jelen gyorsan változó és változatos történései adják azt a plasztikus hátteret, melyben Észak-Franciaország mesélő várainak, kincseket rejtő apátságainak, időtlen békéjű halászfaluinak, titokzatos és melankolikus városainak története fordulatos és szórakoztató formában bontakozik ki. Pihenésképpen pedig a hol zordabb, hol csábító tengeröblöket mutató, hol szelídebb, kövér zöld legelőket dajkáló vidéken tett barangolásokat a Loire menti kastélyokban tett pihenők tarkítják.

 

„Abban a szerencsében volt részem, hogy mindazt, amit láttam és leírtam, Monet korábban szinte mind lefestette már, szinte a nyomaiban, a színeit, a hangulatait követve jártam; így nekem valóban nagyon összekötődik ez az élmény a fénnyel.”

 

Az est végén a szerző dedikálta a résztvevőknek nemrégiben megjelent kötetét.