Jelenlegi hely
Földes Olga: A hetedik ajtó...
2015. január 6. 00.23 | olganya
Csitul a remegés,
sóhajok némulnak,
mélyül a csend.
Szemeink mögött
még ragyog a kékség,
testetlen mélység.
sóhajok némulnak,
mélyül a csend.
Szemeink mögött
még ragyog a kékség,
testetlen mélység.
Arcom válladon pihen.
Becses e perc,
talán varázslat,
mikor a csended
beszélni kezd
tárul bezárt szíved.
Becses e perc,
talán varázslat,
mikor a csended
beszélni kezd
tárul bezárt szíved.
Csöndben izzó parázs,
néhol apró lángok virulnak,
emléktüzek gyúlnak.
Az öröm átmos,
mint gyöngykagylót
tenger hűs vize,
s kincset hagy bennem,
a szerelmedet...
néhol apró lángok virulnak,
emléktüzek gyúlnak.
Az öröm átmos,
mint gyöngykagylót
tenger hűs vize,
s kincset hagy bennem,
a szerelmedet...
Végre beszélsz,
hangod bariton
buborékba burkol,
zenéje nyitott kapukat
tár bennem...
Nincs már több ajtó,
én jó kedvesem.
hangod bariton
buborékba burkol,
zenéje nyitott kapukat
tár bennem...
Nincs már több ajtó,
én jó kedvesem.
Földes Olga
