KulturSzalon

Sokáig a biztos, becsapható tudatban, én is elhittem:

Az ember központi láncszem a gyöngyök udvarában,

s engesztelhetetlen Robinson-ösztöne űzi s hajtja kiismerhetetlenül

s egyre új kalandok lakatlan tartományaiba,

hogy tudatos s fejlődni képes értelme kormányozza vágyott,

beteljesíthető céljai felé,

 

 

melynek Atlantisz-partjait halhatatlan ismerős lábnyomok szegélyezik.

– Sokáig idült korszakok, ,,boldog békeidő” honában mikor még

az embernek biztos nyugdíjas állása lehetett s nem kellett naponta hasalni,

lapulni sunyin; bujkálni hogy jönnek kilakoltatásra szakosított végrehajtó hóhérok,

bírái a szenny-pénzeknek.

 

 

Agy-robbanással tudományokban is naponta új atommagok burjánzottak,

csíráztak, s ha láng lehettél könnyen feledhető szépmíves lepke helyett

akár a madarat is könnyedén befogadta boldogságod

– de magad is alig sejtetted s tudod,

hogy meddig nyújtózkodhatsz? Meddig érsz el?

– Mert léted is, akárcsak holnapjaid Bizonytalanok!

S a meghurcolt hétköznapok átdöfnek csontig,

érfalak akadályáig hatolón: Rezsik s a számlák

mint megbízott bérgyilkosok várakoznak rád,

megfenyegetnek. – Lemondasz-e még a megtörténhető boldogságról,

amit szándékos biztonságod biztosítása fejében,

 

 

mert megfontoltan gyáva s alamuszi voltál:

Feladtál s nem kerestél? Mint elveszett légy vagy te:

Céltalan zümmögsz, berregtetett Kematokssszal átitatott húsos-szárnyaid

míg  végül a légypapír ikrásított gyantaszaga

s a mindenható emberkéz leterít. Pedig föllázadni valahára:

Ne csak tűrd, hogy nem lehetsz egyenrangú fél,

csak emigráns,

s az idegen föltételekbe belenyugvó, - meghunyászkodó

 

 

összefüggés – s már régen nem vagy Itt csupán néma,

hangtalan kétségbeesés – Mégis minden nap,

amíg szervezeted enged, hogy üdvözöld az első robbantó sugarakat,

kihúzott derékkal fejed, világító agy-fáklyádat tartsd fel:

Ne törhessen össze vigasztalan gondolat – ha lehullsz,

s eltipornak sokadszorra!

 

 

Hitetlenek között is makacsold meg önmagad.

Önfejű Sziszifuszként meg ne torpanj,

s önző bölcsességedben azt se feledd el;

ha hátad mögött fűt-békát kiáltva derékba törik karriered,

új szentjánosbogár-hited!