KulturSzalon

Nem túlzás, hogy a fesztiválok korát éljük, kezdve a fél napos, főzőcskézős, evős-ivós falunapoktól a több napos, netán egész hetes komolyabb rendezvényekig. Ezek közül kiemelkedik egyediségével a VIDOR, mely nem csak a megyehatárt nőtte ki, de a Kárpát-medence egyik legnagyobb és legismertebb bulija lett. Vidámságot és derűt garantál a seregszemle, másképpen Közép-Európa legnagyobb világzenei fesztiválja, de van, akinek szimpatikusabb, ha összművészeti fesztiválnak nevezzük. Szeptember elsejéig a tizenegyedik lehetőség volt arra, hogy akinek ideje engedi és kedve is van hozzá, jól érezze magát Nyíregyházán és környékén, kedvére való előadásokat választva.

Az egész 2002-ben indult, és ahogy ilyenkor lenni szokott, hosszú utat tett meg, amíg a jókedv fesztiválja tényleg meghódította Európa közepét. A népszerűség egyik oka mindenképpen az, hogy valóban művészetet kap a látogató, de úgy, hogy a legtöbb ember számára szórakoztatóak és természetesen vidámak a produkciók Ez alól nem kivétel a fesztivál logója, a borzas és huncut Vidor sem, bár nekem, és sokaknak Vidorka a neve.

A rendezvény fellépői között különböző kategóriákban évente kiosztott díj alkotója Kovács Zoltán, nyíregyházi üvegtervező iparművész. Az első öt év díjazottjainak ajándéka számomra leginkább torzónak hatott, de mindenképpen kifejező volt, persze, mindenki annak látja, amire a fantáziája inspirálja. A lényeg, hogy kifejezte a rendezvény egységét anélkül, hogy el akarta volna dönteni a közönség helyett, hogy mit lásson előre a műsorokba. De szimpatikus volt számomra az is, hogy a talapzatba „szúrva” egy üveglapon Vidorka figurája is a mű részévé vált.

Aztán eljött a hatodik Vidor 2007-ben, csak éppen Vidorka hiányzott, mert a fesztivál nevét megváltoztatták. Happy Art, forgattam a szavakat, és sehogy nem tudtam örülni a változásnak, mert számomra amolyan csöpögősnek hatott, de lehetett volna akár kocsmanév is. Egyik vélemény szerint azért volt szükség a névváltozásra, mert „világtendecia”, hogy az efféle rendezvényeket nem a rendező ország nyelvén nevezik el, és az új név segíti a fesztiválban rejlő művészeti szempontokat is érvényesülni. Hogy mitől volt művészi a név, nem derült ki, mint ahogy az is talány, miként lehet már régóta külföldön is népszerű magyar névvel a Sziget Fesztivál. Mindenesetre Vidorka sorsa ezzel megpecsételődött, a kedves figura eltűnt, és a díjról is lekerült a borzas ábrázata. A torzó helyett pedig egy bohócfigurát kaptak a későbbi nyertesek, amivel az a gondom – mert nekem ugye mindennel van valamilyen bajom – hogy az egyébként tetszetős bohóc előre eldöntené a publikum helyett, hogy mit várjon a fellépőktől. Ez azért sem jó, mert alapvetően vidámak, de többnyire nem kabarékból vagy bohózatokból állnak a programok.

No de semmi nem tart örökké, amit bizonyít, hogy 2009-ben újra Vidorka lett a fesztivál logója, és eltűnt az angol név. Mindez nagyrészt közkívánatra, és idén is újra a kis huncut figura csábította közönségét Nyíregyházára. Mindebből természetesen kár volna komoly következtetéseket levonni, elégedjünk meg azzal, ha valamit nagyon akarunk, akkor azt elérhetjük, mi, egyszerű fesztivállátogatók is.

Dolhai József írása