KulturSzalon

 

 

A művész álmokat sző. Gyermeki naivitás élt a lelkünkben, hogy szeretnénk jobbá tenni azt, ami körül vesz bennünket és persze mindig mást akartunk csinálni. A közönség tőlünk, mint táncegyüttestől egyet vár, azt, hogy „lepjél meg”. Mi mindig ezt akartuk, meglepni a közönségünket. Semmi más célunk nincs, csupán az, hogy minden bemutatón megváltsuk a világot és a legjobbak akarjunk lenni. 

 

 

 

Gondolatokat szeretnénk a tánc nyelvén kifejezni. Ez a törekvésünk 1979 óta nem változott. Együttes vezetőként és igazgatóként is nagyon szeretem a dramatikus műveket, hiszen a táncművészettel nem csupán esztétikai örömöt szeretnénk szerezni. Szeretnénk megfogalmazni valamit a testünkkel. 

 

Alapításunk óta generációk nőttek fel az együttesben és a közönség soraiban egyaránt. Ezért választottam jubileumi estünk címének is ezt a szót: Generációk. Ebben az estben a Győri Balett két emblematikus műve, a Bolero és a Carmina Burana került két eltérő generációból érkező koreográfus, Lukács András és Vámos György látókörébe a művészet azon belső késztetésével, hogy mindig újrafogalmazzon valamit, más szemszögből rápillantva. Szakmailag fontosnak tartom, hogy táncművészeink sokféle stílussal és alkotóval találkozzanak, ezáltal fejlődjenek. Örömmel mondhatom, hogy az együtt töltött évek alatt mindig olyan művészeket sikerül megnyerni a társulatnak, akik fejlődést és örömöt hoztak.

 

 

 

Nem vetik a szememre, de szeretek beleszólni, kicsit benne lenni, hiszen az a feladatom, hogy sikerre vigyem az együttest. Repertoárunk alakítása is ennek szellemében alakul, mert szeretem a táncosokat és a közönséget is hidegből melegbe dobni. Olyan munkatársakkal szeretek együtt dolgozni, akik jobban értenek egy-egy területhez, mint én és provokatívak. Amikor egy bemutatóra készülünk és minden simán megy, félni kezdek, mert kell a botrány, kell a küzdés a marcangolás ahhoz, hogy a végeredmény, ami a színpadon megszületik, jó legyen.

A Boundless című darab alapját két fő kutatási téma képezi: a határ,mint kétélű jelenség feltérképezése – egyik oldalról biztonság, másik oldalrólbizonytalanság a maga végtelen lehetőségeivel, valamint olyan nonverbáliseszközök keresése és alkalmazása, melyek segítik az egyéni karakterek kibontakozását.A korlátainkon túli végtelen szabadság újraszülheti az elmét. Itt szabadonújraértelmezhetjük a határ előtti gondolatainkat, szabályainkat, koncepcióinkat.Határtalanul élni valakinek komfortos, valakinek inkább bizonytalan, valakineklehetőség és van olyan aki nem is akar tudni róla."Az elme tudatossággal rendelkezik mellyel határokat kreál. Az embereredendően határtalan és tökéletes." Srí Ramana Maharshi