A veteményeskertbe ültetett kutyafogak végül rózsát teremnek. Morognak és megugatják a kertkapun beszökő szerelmeseket, akiknek világítanak izzadtságcseppjeik a sötétben – könnyeikkel villanykörtéket töltenek meg, hajszálaikból neon feliratokat kötnek, például hogy a délutáni mozimatiné elmarad, mivel megszökött a vetítőgép. Most a városban kóborol, lányokat vetít a fiúk ágyába.
18+ Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a szövegben durvább kifejezéséket is használ az író. (- a szerk.)
A cowboy odahajítja a vizes kulacsot az indián fiúnak, de az csak ül tovább, némán, kifejezéstelen tekintettel a tűz mellett – narancsszínű, reszkető arca, akár egy lehullni készülő törzsi maszk – mered maga elé, anélkül, hogy a víz után nyúlna.
– Igyál – biztatja a fickó, szavai elvesznek a kifújt dohányfüstben. Hiába, a fiú akár egy szikla, üres tekintete egyre csak a pattogó fát figyeli a lángok között, a cowboynak pedig fogalma sincs, hogyan tovább – nézi az ég abroszán szétgurult csillagokat, a fogyó holdat, s egy nem túl távoli kisváros halovány fényderengését. Holnap elviszi a fiút egy orvoshoz, aki talán választ tud majd adni néhány kérdésre. Például, hogy miféle járvány az, ami egy egész indián faluval végez, egyedül egy tíz év körüli fiút kímél meg.
18+ Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a szövegben durva kifejezéséket is használ az író. (- a szerk.)
Önön képmásod kérdezi szerényen,
miért vagyunk itt, e sárgolyón nem értem...
Gyűlölünk, szeretünk, érzünk így vétkezünk,
összetett kézzel is, lehet hogy kétkedünk.
Árnyákunk jelzi azt hogy most itt vagyunk,
ragyogás nincs hulló a csillagunk.