A teve szinte lépésről lépésre fogyott, ahogy kaptatott keresztül a sivatagon hátán az arab fiúval.
Mintha az utolsó oázisnál összeszedett volna valami betegséget – gondolta lovasa. Óránként megálltak hát pihenni, még a saját vizéből is adott neki, reménykedve benne, hogy legalább a következő városig kihúzza a patás. De az végül csak összerogyott, kicsüngő, kék nyelve hízott féregként ragadt a homokba.